Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

IV. Kiállítások - Megyeri Anna: A haza bölcse, Zala büszkesége. (Kiállítás a kehidai Deák-kúriában.)

bolthajtásos, földszintes épület árkádos tornácát az 1790-es években befalazták, ablakokkal látták el. Ekkor már - Hertelendy Anna és Deák Gábor 1757-ben történt házasságkötése révén Deák-birtok. A 19. században a keleti homlokzaton új bejáratot nyitottak, majd az 1920-as években az északi szárny nyugati végéhez toldás került. „Régi szabású kastély. Nem főurak, hanem falusi előkelő nemesek szokott kúriája'

1 - mutatta be a tanúként többször idézett Eötvös Károly. Az északi szárnyban helyezkedtek el a kiszolgáló helyiségek: konyha, gazdasági iroda, cselédszoba, éléskamra. Az épület déli udvarra beforduló végében lakott a belső hajdú, s innen indult a padlásfeljáró és a pincébe vezető lépcső is. A belső folyosó lakószobák előtti részén Deák Ferenc kis műhelyt alakított ki magának. ,,Itt állottak faragó szerszámai. Vonószék, eszterga; fúró, faragó, fűrészelő eszközök. " - írta Eötvös Károly. A keleti szárny déli végén volt egykor Deák Ferenc hálószobája falura néző ablakkal, a mellette lévőt dolgozó- és társalgó szobának használták, a következő két szobában a rokonokat és vendégeket szállásolták el. Az utolsó, nagyméretű helyiséget egykor Hertelendy Anna díszteremnek használta, később Antal lakott benne. Ferenc idejében már csak kivételes alkalmakkor: családi összejöveteleken vagy előkelő vendégek fogadásakor nyitották ki. Ez az öt egymásba nyíló terem és a hosszú folyosó ad helyet a kiállításnak. Az épület alaprajzi adottságai, a tervezett többcélú felhasználás, a hosszú, viszonylag szűk folyosó célszerű elrendezése sok fejtörést okozott az épület tervezőjének (M. Juhász Ágnes) és berendezőinek. A feltárás során kibontott, eredetileg az 1790-es átalakítás során kialakított házikápolna helyére akarták helyezni először a fogadó helyiségeket, de a hozzá fűződő történet, a „genius loci" tiszteletben tartása miatt mégsem mondhattak le a kápolna rekonstruálásáról. így más megoldás nem lévén, a pénztár, a könyvek árusítására szolgáló helyiség és a ruhatár a bejárati ajtótól balra található. Erre a főbejárattal szemben elhelyezett eligazító tábla figyelmeztet. Majd a piros téglával kirakott hosszú folyosón elhaladunk a tágas konferenciaterem előtt. Fentről lógatott tablón a kiállítás mottójául Eötvös Károlytól választott mondat tűnik a szemünkbe: ,,Deák egyéniségének tökéletes ismerete pedig a nemzet történetéhez tartozik". Elhaladva a kiállítás kijárata előtt (ahol az előző idézet zárszóként ismét megjelenik, ha valakinek a figyelmét elkerülte volna), még egy fordulat szükséges jobbra, s máris elérjük a bejáratot. Közben a baloldali, a folyosó ablakaival szemközti falon lévő tablókon a helyszínnel, a Deák-család eredetével, múltjával ismerkedhetünk meg, mindjárt ízelítőt kapva a finom zöldre-szürkére hangolt installációból (a Míves Építőipari Kft kivitelezésében), a szép fotókból, világosan fogalmazott feliratokból. Közben Deák Ferenc életnagyságú, sétáló szcllcmalakját is üdvözölhetjük, jobbjában sétapálcával, baljában elmaradhatatlan szivarjával: Grimm 186l-es litográfiájának fóliára készült, mindkét oldalról látható nyomata a második szoba ajtókeretébe illesztve ragyogó találat. A folyosó szemközti végfalán a Bedő Sándor grafikusművész által rekonstruált színes Deákcímer fölött a fehér falra festett szép betűsor látványával is vonzó módon idézi Széli Káimánné Vörösmarty Ilona sorait. „Oh Kehida! Lehetett-e feledni nevedet!? Újra és felejthetetlenül lettél történelmi hellyé. Éljen neved, mint kegyelet tárgya, s legyen kedves emlékében a nemzetnek... mint kedves volt annak a nemes nagyságnak, kire minden időben büszkén tekinthet a magyar!" A falon megjelenített szövegekkel az első és utolsó teremben is találkozhatunk, valamint ugyanitt a tablókon lévő összefoglaló szövegek német nyelven is olvashatóak. Az első teremben Deák Ferenc születését, iskolai éveit, politikusi indulását idézik fel a rendezők; nemes egyszerűségű, egyenes vonalú paravánok, fém-üveg asztaltárlók hordozzák, őrzik a kiállítás dokumentumait, tárgyait. Középre helyezték azt a Deák-családhoz köthető biedermeier hatású karszéket, mely 2003-ban ajándékként került Kehidára. A kiállítótér ablakait védő fehér tcxtilrolók közepére szitanyomással Deák Ferenc monogramja, valamint születési és halálozási dátuma került. A paravánok felső részén mint-