Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

I. Tanulmányok - Peterdi Vera: A Gresham-palota lakáscsempéi a Magyar Nemzeti Múzeum kerámia gyűjteményében

konyhai kerámialapok erősen stilizált növényi ornamentikáját. Ezek kompozíciójában a levelek közt meghúzódó pici tulipánokkal valószínűleg a nemzeti-magyaros szecessziós jelleget igyekeztek a konyhák légkörébe is becsempészni. A középlapok kék keretelése a szegélyek klasszicizáló stílusjegyeit erősíti fel. A színek is visszafogottak, stílusosak: a tisztaságra asszociálnak, s harmonizálnak a falicsempék színvilágával. A Walla-katalógus mintakínálatával összevetve a Gresham-kerámiák mindenképpen mértéktartóak, visszafogottak, idötállóak. Összegzés Az ismert helyszínről, adott időpontból származó tárgyak vizsgálata mindig jó lehetőséget biztosít a kutatók számára a történcti-mtizeológiai vizsgálatok adatainak pontosításához, társadalomtörténeti törvényszerűségek és sajátosságok megállapításához. A lakáskultúra- és életforma-változások - vagyis speciális témáink, forrásaink, tárgyaink - kutatásánál azonban gyakran hiányoznak a közvetlen adatok, úgy az archiváliák, mint a (történeti) szakirodalom anyagából. Ilyenkor egyrészt a típusalkotás, másrészt konkrét, egyedi esetleírások készítése az egzakt megoldás. A Gresham-palota esetében a tipizáláshoz a rendelkezésre álló bőséges építészetiépítészettörténeti felmérések/adatok és a város- és társadalomtörténeti források s szakirodalom segítenek hozzá bennünket - de ezek sem teljes értékűen. Kimutathatjuk pl. a Lipótváros társadalmának század eleji átrendeződését, jellegzetes rétegcsoportjainak kialakulását, a Gresham első lakónévsorát, s vele a lakók társadalmi összetételét, továbbá a lakásmobilitás jellegét és mértékét is valamilyen szinten; a források alapján azonban nem tudtuk beazonosítani a lakók lakásonkénti elhelyezkedését, s az adatok esetlegességei miatt nem kísérhetjük figyelemmel a változási folyamatokat sem. A magyar szecesszió jellegzetes képviselőjeként megismerhettük a városképi jelentőségű, kettős funkciójú Greshamépületet, a színvonalas tervezés mintaképét, de a szakirodalom rendkívül kevés és áttételes adattal szolgált a lakások beosztására, felszereltségére, helyiséghasználatára vonatkozóan. Adott, egyedi esetként vizsgálhattuk a belső tér immobil részeként a - szintén igen ritkán kutatott - mellékhelyiségek burkolati felületeit, de semmi adat nem állt rendelkezésünkre az enteriőrök mobil berendezéséről - a lakók körében végezhető terepmunka és szóbeli gyűjtés hiányában. Láttatni tudjuk a korszak - nemzeti és helyi sajátosságokkal az európai kultúrába ágyazódó - stílusjegyeit, egy egyszerre kortipikus és egyedi árufajta elemzésével a kerámiagyárak tevékenységén keresztül, de csak a falicsempék esetében tudtuk hitelt érdemlően bizonyítani a gyártóhelyet; tervek, tervezők nyomára pedig egyelőre sehol sem buk kantunk. Ha azonban minden - eredendően tárgyi forráskutatáson alapuló - információnkat összevetjük, a részeredmények szintéziséből körvonalazódik egy 20. század eleji társadalmi réteg lokális és virtuális életkerete: miként épült fel - szűkebb és tágabb értelemben - az a környezet, amelyben helyet talált magának a polgári (tőkés-hivatalnok-értelmiségi) középosztály új, dinamikus mikroközössége. Szeretnék hálás köszönetet mondani a kutatásban nyújtott segítségükért kollégáimnak: Gerelyes Ibolyának (Régészeti Tár), a Történeti Tár, a Restaurátor Főosztály és a Történeti Fényképtár vezetőinek és munkatársainak (név szerint is Antal Mariann, Baghy László, Dúzs Krisztina és Török Klára restaurátoroknak). A társmúzeumokból Csenkey Évának (Iparművészeti Múzeum), Hadik Andrásnak (Építészeti Múzeum), Kovács Orsolyának (Janus Pannonius Múzeum Zsolnay Múzeuma).Továbbá Bor Ferenc és Dávid Ferenc művészettörténészeknek (Hild-Ybl Alapítvány), Mattyasovszky Zsolnay Tamásnak és nem utolsó sorban - Kruppa Gábor vezető építésznek (Formanyelv).