Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)
I. Tanulmányok - G. Merva Mária: A gödöllői Léda-villa
melybe a férjes asszonnyal való nyílt viszony is beletartozott, Nagy Sándorék erkölcsi felfogásától távol állt. Adélnak múltja volt, amikor Gödöllőre került, rossz hírű nőnek számított. Elterjedt az a pletyka, hogy ő is megkapta Ady nemi betegségét, s az emberek a fertőzéstől tartva nem szívesen érintkeztek a házaspárral. Valószínűleg Adél sem kereste a kapcsolatot a gödöllőiekkel, kivéve a községi orvost, dr. Berente Istvánt, aki a depresszióját kezelte. 19 Jó kapcsolatra utal, hogy egy osztrák fürdőhelyről, Badgasteinröl egy szerzőpáros, Dr. Löbel-Franzensbad: Haben sie keine Angst (Ön nem fél) című könyvét küldték dr. Berente Istvánnak a következő ajánlással: „Egy okos orvos könyve egy okos doktornak: Kedves Berente barátunknak szeretettel küldik, szívélyes megemlékezés jeléül. Badgastein, 928. V. 28. Diósy és felesége." Berentééknek azonban - a többi, korábban említett értelmiségi és művész gödöllőiekhez hasonlóan - nem volt jó véleményük a Diósy házaspárról. A háziorvos fia, ifj. Berente István így emlékezett a Lédáéknál tett látogatásra: „Lédát személyesen gyermekkoromban ismertem meg. A méltóságos asszony leereszkedő kegyként nyilatkozott apámnak, háziorvosának, hogy szeretné megismerni kisfiát, és értünk küldte Gőcze Sándor sofőrjükkel az autóját 1933 őszén. A találkozásról - én akkor tízéves voltam - alig maradt más emlékem, mint az, hogy a parkban elébünk jött ízléstelenül tarka pongyolájában, bronzvörösre festett hajjal, egy megítélhetően kreolbőrü, kissé zömökre hízott, agyonsminkelt, rendkívül csúnya asszony, aki kézcsókra nyújtotta gyűrűkkel és karkötőkkel, arannyal és briliánsokkal teleaggatott kezét. Jómódú, de tisztes polgári környezetben nőttem fel, ahol az asszonyok főztek, mostak, télire eltettek és szültek, napjaik munkában teltek el, és nekem nagyon idegen volt látnom napközben a pongyolát, a vérvörös kéz- és lábkörmöket, az agyonfestett, lárvaszerű és a púder alatt megöregedett, petyhüdt arcot, az egész dologtalan élet vetületét. A másik emlékem a park közepén kisebb virágágyakba szúrt, nemesmívü kopjafák sora volt. Gyerek voltam még, de ismertem azokat. Tudtam, hogy ezek a székely sírok fej fái, az emberi elmúlás színesre festett határjelei, gazdag néprajzi múltunk kegyeletes emlékei. Azon a nyáron vették meg azokat Diósyék a gödöllői Jamboree sátorbontásakor egy erdélyi cserkészcsapattól, akiknek nem volt elég pénzük a visszaútra. Csakhogy a Diósy-parkban ezek nem az emberi elmúlás jelei voltak, nem az emberi összetartozás örök humánumának mementóiként álltak a virágágyakban, még csak nem is egyszerű kertdíszként, hanem a megdöglött ölbeli ebek és a túltápláltságukban kimúlt farkaskutyák vermei fölé voltak szúrva, és a szent kopjafák egy dögtemetőt emeltek groteszk emberi rangra, az emberi méltóság megcsúfolásaképpen." 20 1931-ben Adélhoz költözött két húga, Berta és a fogyatékos, állandó felügyeletet igénylő Margit, mindkettő külön hálószobát kapott a villában. 21 Egyébként a boldogtalan, gyermektelen Brüll Adél állatokkal vette körül magát, valóságos kutyafarmja volt, kilenc német juhászkutyát tartott, mindegyik külön boxban lakott. A kastélyt is ellátó, híres Gyarmathy mészárostól hordták a húst a kutyáknak, külön főztek nekik. 22 Ha télen a pesti lakásukban tartózkodtak, előfordult, hogy Adél csak azért autózott ki Gödöllőre, hogy jó falatokat hozzon a kutyáinak, és ellenőrizze a bánásmódot. 23 Ötvös Béla úgy tudja, hogy Diósyék hálószobája előtt minden éjszaka más kutya őrködött, s „Lédáék ezt a kutyakomédiát főúri kedvtelésnek tartották." 24 Székely Aladár is megörökítette 1927-ben Adélt a kedvenc 19 RÉVÉSZ B. 1934. 278. p. 20 Gödöllői Városi Múzeum A 2003.45.1-4. Ifj. Berente István 1973. szeptember l-jén vetette papírra Lédával kapcsolatos emlékeit. 21 CSIGHY I. 1989. 206. p. 22 CSIGHY I. 1989. 204. p. Csighy István a ház volt bejárónőjének, Cserenyec Györgyné, Gödöllő , Kétház u. 2. sz. alatti lakosnak az emlékezését idézi. 23 DÉNES Zs. 1983. 230. p. Brüll Berta emlékezését idézi. 24 Ötvös Béla: Váradi adalékok Lédáról és férjéről. In: KOVALOVSZKY M. 1987. 226. p.
