Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

VI. Könyv- és folyóiratszemle - Blaskovichok emlékezete. (Körmöczi Katalin)

család Férfi tagjai természetesen a földbirtokot illetően. Szól a leltár a kézpénzről, ezen a lányok osztoznak, s részesülnek az ingóságokból, arany-, ezüstnemüekből. Követhető az épületek felszerelése helyiségenként, a bútorok zömmel székek és ládák a 18. században, szerepelnek a felsorolásban a konyhai edények, eszközök, a textíliák, a lakástextília, ágynemű, asztalnemű, a ruházat, az öltözék darabok alapján rekonstruálható a nemesi öltözet. Sámuel generációját a birtokszerzés és müvelés, a jól házasodás, a katonai erények jellemzik. Sámuel fia József, jogi pályára lépett, jó házasságot kötött, a Dacsó családból nősült, újabb birtokokat csatolt a meglévőkhöz, növekedett társadalmi szerepe, vármegyei hivatali előmenetele az alispáni tisztig emelkedett. 1797-ből Blaskovich József és Dacsó Anna birtokának összeírását ismerteti Móró Csilla. A család lakóházainak tereiben elkülönül az úri, a női lakrész, a cselédség által használt helyiségek. A lakóházak életterei, a helyiségek funkciói mint az ebédlő, a dohányzó, vagy a zöldszoba a család életvitelének új fázisát jelzi. Új típusú és funkciójú tárgyak is megjelennek, így az órák, porcelánok, az udvari kápolna és felszerelése, a bútorzatban új az íróasztal, tintatartó, kanapé, szekrények, komód. A 19. század elején Pest megyei birtokközpont Tápiószentmárton, ekkor a köznemesség politikai társadalmi gazdasági szerepvállalása új lendületet vett, Pest vármegye vezérszerepet vállalt. A Blaskovich családnak öt megyében voltak birtokai, itt vidéki udvarházak, de városi pesti házat is berendeztek. A tápiószentmártoni klasszicista kúriájuk története nem ismert, Zádor Anna Pollack művei közé sorolja, építését az 1830-as évekre teszi. József fiai Bertalan, Pál és Gyula, utóbbi Fáy Anna fia, vármegyei tisztségeket viselt Heves és Pest vármegyében. Hevesben főszolgabíró, az egri kaszinó tagja volt, csakúgy mint Pyrkcr János László, a műgyűjtő is, innen az ismeretség az egri érsekkel. Blaskovich Gyulának, ekkor már volt családi eredetű műgyüjteménye: fegyverek, pipák, festmények, lószerszámok. Blaskovich Gyula halálát követő 1851. évi összeírás tizenhárom helyiséges kúriát, empire, biedermeier felszerelést, bécsi porcelánokat, cseh üvegeket, valamint a cselédek számát és fizetségüket, a gazdasági épületeket, a haszonállatokat is rögzíti. A korból ismert köznemesi leltárakkal és hagyatékokkal összevethető. Idősebb Deák Ferenc, söjtöri hagyatéki leltára 1808-ban készült, a kehidai birtokközpontról 1852-böl és 1854-ből ismertek leltárak. Őrizzük a Csapó család Tolna vármegyei szalonjának berendezését, Kossuth, Görgey, Deák utolsó lakásának berendezése is fennmaradt és közgyűjteményekbe került. A 19.század második felének köznemesi, dzsentri, értelmiségi polgári életvitelének, a hagyományok tiszteletének lenyomatai. A lámpák a család történet életvitelének tartozékai, a mai kúria múzeum jellegének meghatározó műtárgyai. Rusvai László pontos leírásokat közöl, szakszerű technikatörténeti ismérvek, a gyártó cégek katalógusai alapján behatárolja a világító eszközök korát, származási helyét, gyártóját. Néhányuknak az előtörténetét is feltárta a családtörténeten belül, a használat kezdetét, az átalakítás jellegét, idejét megadva. A Blaskovichok pipagyűjteménye több mint a jellegzetes 19. századi férfiszoba kellék, a használt, az emlék- és az egynéhány díszpipát bíró gyűjteményekét jelentősen meghaladó számú és kvalitású. Haider Edit 1993-as tanulmánya ismertette a gyűjtemény egészét, most ő a rusztikus fapipákat írja le, tipizál, csoportba sorol, azonosítja a mestert, megkeresi a párhuzamokat. A sárkányon lovagoló törököt ábrázoló, a török fejes, az ulmi típusú fejábrázolású és a négy alakos fapipa, vagy a kéz alakú pipák (a gyűjtés szempontjából, történeti pipák!), a jó szemű igényes gyűjtők ízlését tárgyismeretét dicsérik. Közöttük is külön említésre méltónak ítéli a tanulmány szakavatott írója a három részes vízzsákos fapipát. Ridovics Anna a pipagyűjtemény tajtékpipái közül az ún. Hercules pipával foglalkozik. Nemzetközi relációban szemléli a darabot, egy sikeres amerikai szakmai kapcsolat segítségével a konkrét pipa elemzése kapcsán - annak szignatúrája feloldásával, és stíluskritikai