Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

I. Tanulmányok - Medgyesi Konstantin: Jelenkor-kutatás és kisvárosi rendszerváltozás

felhasználható lesz majdan a helyi esemény- és társadalomtörténeti alapkutatások elvégzéséhez. Komoly vitatémát jelenthet, hogy a rendszerváltozás kora - melyet alig egy évtizeddel haladtunk meg - alkalmas lehet-e az oral history-féle megközelítés számára. Meggyőződésem szerint, igen. Az akkori idők első vonalbéli küzdői - az esetek nagyobbik hányadában - kiestek a frontvonalból, így magnóra mondott visszaemlékezéseik már mentesek lehetnek a napi pártpolitikai befolyásoltságtól. Ha pedig mégsem, akkor azért válhatnak érdekessé a napjainkban elmondott szavaik, mert összehasonlítási alapot szolgáltathatnak a korabeli sajtóban megjelent megnyilvánulásaikkal. Az úgynevezett hétköznapi emberek megszólaltatása szintén nem nélkülözhető, hiszen kitől, ha nem éppen egy a rendszerváltozás idejét is végigdolgozó fodrásztól tudhatjuk meg, hogy miként csökkent vagy éppen nőtt egy adott korszakban a fodrászhoz járók száma, vagy hogy milyen minőségű szolgáltatást kértek egy-egy időszakban a vendégek. Vagy kitől, ha nem egy használtcikk kereskedőtől kaphatunk kézzel fogható információt az emberek életszínvonalának változásairól. Magam 2001-2002-ben a Móra Ferenc Múzeum munkatársaként 114 beszélgetést rögzítettem a makói rendszerváltozás koráról.

4 E rendszerváltó jelenkorral foglalkozó interjúk a Csongrád Megyei Önkormányzat Múzeuma birtokába kerülnek, így egy igen jelentős mennyiségű hanganyag segítheti a jövő kutatóinak a munkáját. A felvételeken kívül mellékelni fogom a gyűjteménybe a beszélgetések nyersleírását. Az interjúk kivonatait tartalmazó kötet megjelentetését a közeljövőben tervezem. A kutatás terepe tehát egy magyar kisváros volt, amely fogalmilag sajátos képződmény a falu hagyományos világa és a nagyvárosok elidegenedett közege között. A. Gergely András társadalomkutató szerint a kisváros „afféle hibrid, átmeneti formáció, a belterjes és szűk értékrendű helyi társadalom élettere".

5 Éppen ezért e környezet vizsgálata során egyrészt általános összefüggésekre bukkanhatunk, melyek leképezik a kor nemzeti sajátosságait, ugyanakkor mégis megtalálható a sajátosan egyedi jelleg, ami által az adott időszak unikális folyamataiba nyerhetünk bepillantást. A már idézett A. Gergely a Balassagyarmaton végzett kutatás kapcsán így ír: „a magam törekvése ebben a kisvárosi társadalmi térben leginkább az volt, hogy átlássam a gyenge kötéseket, a be nem vallott cselekvési vagy értékrendbeli párhuzamosságokat, a viselkedés mögöttes motivációját és azok társas visszhangját... a kulturális és politikai tőkék konvertálhatóságát, illetve mindennek hatását egy kapcsolati és kulturális reprodukciós mechanizmusban."

6 A makói anyaggyűjtés kezdetén engem az foglalkoztatott, hogy miként zajlik a rendszerváltó átmenet a mikrokörnyezetben. Érdeklődésem középpontjában - hasonlatosan A. Gergely Andráshoz - a megnyilatkozók által vallott világmagyarázatok, közéleti, társadalompolitikai, kulturális nézetek, egy-egy konkrét városi ügyből levont személyes következtetések, élmények, gondolati konstrukciók, néhol önigazolások álltak. A kutatás fókuszpontjai voltak még: az elmúlt évtized makói konfliktusai, vitái, a helyi közélet szereplőinek személyisége, a városban korábban beszédtémát jelentő ügyek következményei. A kutatás során a kulturális antropológiához kötődő interjús megoldást használtam. A szociológia által alkalmazott kérdőíves lekérdezés nem megfelelő a mindennapok világának bemutatására és a különböző érvek, álláspontok, magyarázatok feltárására. Emiatt döntöttem az elbeszélő interjúk mellett. Az anyaggyűjtéskor minden meghatározó, markáns álláspontot, véleményt, közéleti akaratot fel kívántam tárni, ami a rendszerváltozás utáni Makó közéleti-társadalmi struktúráját alakította, formálta, befolyásolta. A kutatás alatt az interjúalanyok további 4 A kutatás hátteréről: MEDGYESI K. 2002. 227-243. pp. 5 A. Gergely A. 1996. 105-124. pp. 6 A. Gergely A. 1996. 125-137. pp.