Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

I. Tanulmányok - Peterdi Vera: A Gresham-palota lakáscsempéi a Magyar Nemzeti Múzeum kerámia gyűjteményében

A Gresham-palota számára gyártott falicsempék már az Öv utcában készültek; hogy a Fischer-gyárral megvásárolt teljes berendezés, tervek, technológiai leírások, dekorkönyvek felhasználásával-e, a kutatások mai állása szerint nem bizonyított.

110 Szállítólevél és megrendelőlap híján az sem bizonyítható konkrétan, hogy valóban a Zsolnay-gyártól rendelte meg a Gresham a csempéket, vagy közvetítők útján, esetleg valamilyen lerakatból jutott hozzájuk.

111 Ez utóbbi csak akkor látszik valószínűnek, ha a gyár elnökigazgatója, Zsolnay Miklós - aki rendkívül tudatosan és következetcsen épített ki kapcsolatokat a gyár és a piac között,

112 s tartotta kézben a megrendeléseket, mint a korszak progresszív szemléletű tőkés vállalkozója (a művelt „nagygyáros") - szövetkezett valamilyen okból áruforgalmazásra olyan társvállalkozókkal, akikkel egyébként a nagy építkezéseken rendszercsen együttműködött. Az viszont tény, hogy a Gresham építésének időszaka már Zsolnay Miklós korszaka volt, aki végzettségének, rátermettségének megfelelően sikereinek csúcsára emelte a kezére bízott üzemeket. Nyilván nem véletlen, hogy a Gresham építtetőinek - a többi nagy név mellé - éppen „a Zsolnay" kellett. Az Öv utcai Zsolnay-gyárban kétféle formájú - négyzetes és téglalap alakú - csempe készült a fürdőszobák felület-burkolásához, de ezeket kiegészítették pro fii ózott, többféle (sarokelemeket is tartalmazó) párkányzáró szegélyek is. A négyzetes csempék mérete: 158x158x11 mm,

113 a téglalap alakúaké: 79x158x11 mm, a zárószegélyek alapmérete: 45x158x25 mm. A felrakott csempefelület padlótól mért magassága a helyiségekben: 165 cm. Alapanyaguk földpátos keménycserép (ún. fehércserép = fajansz). Ezt a nagy szilárdságú agyagot szárazon préselt technikával formázták lemezekké.

114 Kétszer égették, díszítés előtt és dekorral. A minta az átlátszó máz alatt

115 ún. levonóképes technikával készült; a Gresham-csempék egyszínnyomásosak. „A belső rajzolatok változó sűrűségű raszterhálója miatt a kék, mangán vagy zöld szín különféle árnyalatai grafika benyomását keltik."

116 A levonóképek készítéséhez bizonyos levéltári adat alapján bronz sablonokat használtak.

117 110 A budapesti Zsolnay-gyárnak a Budapesti Fővárosi Levéltárban korszakunkból mindössze egy 1907. évi Gépek és berendezések leltára található; a pécsi Zsolnay-gyár dekor- és főkönyveibe pedig még nem volt módom belekinteni, hogy az 1904-1906 közötti csempegyártásra vonatkozóan analógiákat kereshessek. 111 Egy 1908. évi termékkatalógusban (Ifjabb Walla József Mozaik- és Cementárugyára Budapest, X. Asztalos Sándor utca 24.) ugyanis megtaláltuk a kínálatban a fajansz falburkolólapok szinte teljes skáláját és a padlóburkolók (mettlachi lapok) mását ill. variációit. (A katalógus lelőhelye: Magyar Építészeti Múzeum, Budapest III. Mókus u. 20.) - A Walla családdal egyébként Zsolnayéknak igen szoros baráti és munkakapcsolatuk volt, annál is inkább, mivel id. Walla József Róth Miksának volt az apósa (Fényi Tibor /Róth Miksa Emlékmúzeum ig./ és Soós László levéltáros szíves közlése); mint ahogy a Vágó fivérekkel is: a Zsolnay-gyár tervezte és kivitelezte pl. budapesti Nemzeti Szalonjuk számára a kerámia díszítményeket. HÁRS É. 1996. 42. p. 112 éppen Zsolnay Miklós üzletkötései teremtettek lehetőséget arra, hogy a gyár ez időben már... a jól jövedelmező építészeti kerámiával és az ipari porcelánnal is elfoglalja helyét a hazai és a külföldi piacon ... nem a kész termékeknek keresett piacot, hanem a piac igényei szerint termelt... Az 1900-es évek elején ... Zsolnay Miklósnak a név hitele folytán már megadatott, hogy maga döntsön arról, mire vállalkozik." HARS É. 1996. 4L p. - „A budapesti tervező-építészektől minden rajzot maga vett át, és azokhoz szakszerű jegyzeteket készített." NIKELSZKY G. 1959. 42. p. Lásd még: CSENKEY É. [1985] 6. p.; ZSOLNAY T.-M. ZSOLNAY M. 1974. 192 p. 113 Ez valamivel nagyobb a mai csempék szabványméreténél (amely 150x150x5 mm-es), az 1900 körül használt szokványos méretezéssel azonban tökéletesen megegyezik. 114 SZEBÉNYI J. 1999. - A módszerhez idézi Wartha Vincének, a neves keramikusnak, Zsolnay Vilmos tudós munkatársának Az agyagipar technológiája című könyvéből: „Prosser birminghami mérnök már a negyvenes évek elején olyan eljárást, illetőleg gépet talált föl, mellyel igen erős nyomást idézvén elő. meglehetős kemény, sűrű lemezeket lehet száraz agyagporból előállítani. Azóta mindinkább javították az eljárást, úgy hogy ma már a fali lemezek sajtolása száraz anyagból egészen általánosan el van terjedve." 115 Az 1880-as években jelent meg új technikaként a kerámiagyártásban a máz alatti festés. 116 SZEBÉNYI J. 1999." 117 BFL XI. 803. Budapesti Zsolnay-féle Porcelán-és Fayencegyár Rt. könyvelési iratok 1907-43. 50. Doboz Gépek és gyári berendezések leltára 1907. december 31. 54-59. pp.: bronzsablonok listája - A épület lemezpres műhely II. szoba.