Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

I. Tanulmányok - Tóth István: A magyarországi szlovákok politikai és politikai jellegű szerveződései (1900-1948)

kialakítását. Adott esetben a párt aktivistáit katonai szolgálatra vonultatták be, ill. kényszermunkára vitték hosszabb-rövidebb időre. A szervezettségben azonban annyit elértek, hogy ha alacsonyabb számban is, de majd minden szlovák településen jelen voltak. A művelődés terén a párt a kulturális bizottságot szekciókra osztotta, így létrejött a pedagógiai, tudományos, irodalmi, zenei, népművelő, színművészeti, népgazdasági, művészeti (képzőművészeti), néprajzi szekció. 1943-ban, amint azt korábban említettük, már a huszadik önálló könyvet jelentették meg. Ezeket a Békéscsabán működő „Tranoscius" könyvkereskedésben árusították, amelyet 1938-ban Szekerka János Baukó Györgytől vett át. A párt folyóiratát mintegy 100 példányban terjesztette. Ekkor (1938) már mint könyvkereskedő segéd, Kerepecky Mihály vezette az üzletet, Szekerka János pedig Budapesten nyitott egy másikat. A 30-as évek vége és a 40-cs évek eleje viszonyainak jobb megértése szempontjából hozunk egy olyan példát, amely megvilágítja a két megye szlovákságának nemzetiségi és politikai felfogását. A Nyilaskeresztes Párt két nemzetgyűlési képviselője, Hubay Kálmán és Vágó Pál a kormányt megelőzve, „progresszív" köntösbe öltöztetve szándékukat, egy törvényjavaslattal áll elő, amelynek pontos címe: Törvényjavaslat a Magyar Szent Korona területén élő népcsoportok önkormányzatáról és anyakönyvvezetéséről.

48 Eszerint a nyilasok nemzetiségpolitikai elképzeléseinek alapját a helyreállítandó Nagymagyarország birodalmi gondolata képezte.Területi önkormányzat helyett ún. „népi önkormányzatokra" helyezték a hangsúlyt. Elképzelésük szerint a népcsoport (népi önkormányzat) adót vethetett volna ki a saját céljaira, ugyanakkor az állami támogatásra is igényt tartottak. A tanítást az iskolákban a népcsoport nyelvén kívánták folytatni, de magyar nyelv az elemi iskolákban kötelező lett volna, a középiskolákban viszont csak külön tantárgy. A népcsoportok nyilvános anyakönyvet vezetnének tagjaikról; büntetendő minden beolvasztó kísérlet; a népcsoport és a népiség gyalázása büntetőjogi eljárást vonna maga után. A népcsoportok felett a kormány a felügyeletet egy nemzetiségi miniszter útján gyakorolná, s mindegyik népcsoportnak lett volna a minisztériumban egy-egy államtitkára. A népcsoport saját alkotmánnyal rendelkezne - amit az államfő csak szentesít. A népcsoport vezetőjét maguk választották volna meg , mellőzve az államfői kinevezést. A népcsoportok számarányukat tekintve képviselőket küldtek volna a parlamentbe. Ez a javaslat 1940 júniusában a napilapokban is megjelent,

49 s ugyanezen hónap 29-én a Magyar Nemzet cikket közölt Szekíű Gyulától: „A legújabb nemzetiségi törvényjavaslat" címmel. Határozottan visszautasította Hubayéknak azt a kijelentését, miszerint ő is egyetért, sőt inspirálta volna e törvényjavaslatban foglaltakat. Terjedelmesebben elemzi Szekfíí Gyula a Magyar Szemle júliusi számában ezt a kérdést. A kormányzat szintén felháborodással fogadta a törvényjavaslatot, s hasonlóképpen a kormányt támogatva nyilatkoztak az alsóbb szinteken is. így a Békéscsaba és Vidéke Ipartestület levelet intézett a polgármesterhez, melyből egyrészt kiderül, hogy tájékozottak a politikai helyzetről, s az országra váró esetleges megpróbáltatásokról is. Másrészt írják: „... nem tudhatjuk, hogy országunk mikor sodródik háborúba..." s úgy vélik, ilyen helyzetben „... összeolvadásra van szükség szeretett hazánk fenntartása, nemzeti létünk megvédése érdekében..." Határozottan kijelentik, „... nincsenek önálló autonómiát követelő nemzetiségek, sem a magyar állameszmét megtagadó polgárok, hanem vannak nem magyar anyanyelvű, de magyar lélekkel megáldott és magyar szívvel érző magyarok."

50 Ezen megfogalmazáson mindenesetre érződik a kormányzat által is bizonygatott helyzet, miszerint a 48 TILOVSZKYL. 1965. 1247-1258. pp. 49 Magyarság 1941. jún. 9. 3. p. 50 BmL. - Békéscsaba polgármesterének iratai 4771/1940. mesterhez a Hubay-Vágó javaslat ellen. 1940. jún. 13. Békéscsaba és Vidéke Ipartestület levele a polgár-