Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

I. Tanulmányok - Tóth István: A magyarországi szlovákok politikai és politikai jellegű szerveződései (1900-1948)

sen a szabadságjogokért való küzdés, az ország kivezetése a „nyomorúságos" helyzetből. A Békés megyei községek 90%-ának megyebizottsági tagja (114 fő) csatlakozott ehhez az Országos Függetlenségi Kossuth-párt szervezte mozgalomhoz. Az 1930. szeptember 22-én alakuló Békésvármegyei Törvényhatósági Ellenzéki Szövetségben jól érzékelhetően vesznek részt a nemzetiségi mozgalomban is aktív, illetve azzal szimpatizáló személyek: Hankó Mihály (szociáldemokrata), Szeberényi Lajos Zsigmond dr. föesperes, felsőházi tag, Babinszky János, ifj. Gálik János, Kvasz György dr. Békéscsabáról; Filó Sámuel és Mihály Mezőberényből; Tóth György Szarvasról; Kovács Károly Tótkomlósról. A programja sarkalatos pontjai: „a közszabadságok törvényes biztosítása, sajtószabadság, egyesülési és gyülekezési szabadság, titkos választójog és esküdtbíróság." A szövetség elnöke, Szeberényi Lajos Zsigmond kijelentette, hogy semmilyen diktatúrát nem szabad vállára venni az országnak. Kemény, határozott felszólalásában kifejtette: „A mai társadalomnak legnagyobb baja, hogy a diktatúrának hisz és a diktatúrákat imádja. Pedig mondom, hogy szabadság nélkül élni sem érdemes."

32 Ez a légkör bátorításként hathatott Kvasz György ügyvédre is. 1932. május 15-én a vármegyei törvényhatóság bizottsági ülésén felolvasták beadott indítványát (Osgyánéval együtt, alább ismertetjük) amely általános felháborodást keltett, de vita nélkül tértek napirendre fölötte. Úgy állították be, hogy ez csak Kvasz egyéni akciója. Ám nem így volt, mert a nemzetiségi jogok védelmében Osgyán Béla is beadott egy önálló petíciót, melyben kemény hangon, Kvasznál is vehemensebben fogalmazott, követelte, hogy az iskolában tanítsák a szlovák nyelvet, Békéscsabán a gimnáziumban is. Erkölcstelennek tartja különbséget tenni nemzetiség és pártállás szerint az emberek között. Elfogultsággal vádolja a bíráskodást is. Kvasz György kizárólag művelődési lehetőségekről és azok engedélyezéséről beszél. Kéri szlovák nyelvű gazdasági, közművelődési és kulturális időszaki lap engedélyezését; követeli kultúregyesület létesítését és minden iskolatípusban a szlovák nyelv oktatását. Indokai: - a szlovákság tömeges előfordulása az adott területen; - anyanyelven lehet gondolataikat legjobban kifejezni; - a kívánt egyesület még nincs és nem lett engedélyezve; - Békés vármegyében nincs szlovák nyelvű újság; - a szlovákok mindig hűségesek voltak a közös hazához; - 1932. évi kisebbségi konferenciára a képviselők elmennek, mert meghívást fognak kapni. Amit követeltek, jogos volt. Csupán nyelvükért és kulturális fönnmaradásukét szálltak síkra, sajátos nemzetiségi vonásaikat kívánták megőrizni. Ám az esélyek a kulturális igények hivatalos elismeréséhez igen elenyészők voltak. A Békésmegyei Közlöny 1932. május 29-i hasábjairól arról értesülünk, hogy Kvasz György útlevelét a hatóság bevonta. A sajtó információja szerint erre Kvasz azt válaszolta, hogy Bécsen keresztül a cseh követtől úgyis kap majd útlevelet Prágába. Tény azonban, hogy indítványát Békéscsaba város képviselőtestülete elé is beterjesztette - ám a csabai ügyvédi kar nyomást gyakorolt rá, s jobbnak látta visszavonni indítványát. Kálváriája ezzel nem ért véget. Indítványát kibővítve, titokban kis propagandafüzetet nyomtatott ki szlovák nyelven, a csabai Petőfi nyomdában.

33 A füzet eljutott külföldre is, ahol a „Slovensky 32 Békésmegyei Közlöny, 1930. szeptember 23. 3. p. Megalakul a Békésvármegyei Törvényhatósági Ellenzési Szövetség. 33 Békésmegyei Közlöny, 1931. Május 15. 1. p. BmL - Békés vármegye alispánjának iratai 9558/1932. Címe: Szlovák Szabadság - a magyarországi szlovákok követelései (Slovcnska Sloboda - poziadavky Slovákov. V Mad'arsku) 1932. Békéscsaba. Felelős kiadói: Kvasz és Dorkovics. Egyházi életről és az iskolákról szóló szakaszra, a szlovákok jogainak taglalására és végül követeléseire osztott füzet.