Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

I. Tanulmányok - Tóth István: A magyarországi szlovákok politikai és politikai jellegű szerveződései (1900-1948)

Iámban a kommunisztikus berendezkedés természetes akadályait képezik." Egyenesen sajnálkozását fejezi ki, amiért a forradalmakban a közös gazdálkodás gyakorlati kipróbálására nem nyílt mód. Véleménye szerint azt is ki lehetett volna bírni, de legalább kézzelfogható tapasztalatok mutatnák meg a kivitelezhetetlenség okait a mezőgazdaságban. Chován Károly szlovák származású, s olyan község főjegyzője, melynek lakossága 60%-ban szlovák anyanyelvű. Határozottan állítja, hogy falun, ahol persze a közállapotok korántsem rózsásak, nem lehetett beszélni kommunizmusról. A nyugtalanság, a baj és az elégedetlenség szerinte nagyobb bármely városbeli gondnál. Ám ezt kommunizmusnak feltüntetni legtöbbször túlzott aggodalom a politikai és rendőri hatóságok részéről. Egy birtokos szerint még ő is kommunista lenne, mert a földbirtok reformjával ért egyet. Ilyen alapon lemásolhatná a népességösszeíró íveket - kivéve a viriliseket -, ha a kommunistákat kellene nyilvántartania. Határozott véleménye, hogy rendőri intézkedésekkel csak látszólagos rendet lehet tartani. Hasonló beállítottságú az elöljáróság Tótkomlóson is ahol még 1934-ben is kizárólag szlovák nyelven hozták a lakosság tudomására - dobolás útján -, amit ismerniük kellett. Az elöljárósági tagok, akik közül sok helybeli, nemzetiségi származású volt, nagyon jól ismerték az ott élő embereket. Úgy véljük, hogy magatartásuk megegyezett Margitai József délszláv szakreferens alábbi véleményével: „Tudni kell, hogy a hazai kisebbségi nép legnagyobb része közt a haza mellékes, a magyar hazaszeretet csak színleges. A kisebbségi nép előtt első és legfőbb a rög, melyen lakik és a föld, melyet munkál, s melyből él, de előtte nem fontos, hogy rög és az a föld Magyarországban, Jugoszláviában, vagy bárhol fekszik. E mellett a röghöz és földhöz való ragaszkodás mellé sorakozik még fajhoz és nyelvhez való ragaszkodása."

17 Ezt a ragaszkodást kifejezni azonban csak a birtokos parasztság volt képes. Ezek közül is a kis- és középbirtokosok, valamint a módosabb bérlők esetében lehet megtalálni a hovatartozással való törődés körvonalait. Célok és a valóság Milyen céljaik voltak a magyarországi szlovákoknak a két világháború között, milyen bizonyítékai vannak egyáltalán a nemzetiségi mozgalomnak? S e mozgalom nemzetiségi volt-e? A célok közül kettő nyilvánvaló: a nyelvhasználat, valamint a kulturális egyesület létrehozásának szándéka. Csepreghy László jogász 1934-ben a nemzetiségek törekvéseit a következő csoportokra osztja: 1. a nemzetiség anyanyelvének nyelvhasználati jogai, 2. a nemzetiség iskolafelállítási és fenntartási joga, 3. a nemzetiség vallásszabadságának biztosítása, 4. a nemzetiség érvényesülésének joga a társadalomban és a politikai életben.'

8 Csepreghy véleményéhez hozzá kell tennünk, hogy a vallás szabad gyakorlatának követelése az ortodox vallású románok és a szerbek esetében volt fontos. Természetesen voltak olyan törekvéseik is, amelyek a társadalmi, politikai szervezetek alakítását is megacélozták. 16 BmL. Mezőkovácsházi járás szolgabírójának iratai 3475/1920; 2415/1920 sz. főjegyzői jelentés (1920. október 6.). 17 Idézi BELLÉRB. 1977.316. p. 18 CSEPREGHY L. 1934. 189. p.