Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

VI. Könyv- és folyóiratszemle - Miskolc története IV. (Rémiás Tibor)

• a miskolci céhek dokumentációs és tárgyi anyaga az 1872. évi megszüntetésük dacára itt, nálunk maradt meg az országban a legteljesebb formában (a miskolci Herman Ottó Múzeum őrzi azokat); • az 1878. évi nagy árvíz után megváltozott a város arculata; • a mezőgazdaságilag behatárolt földrajzi környezet megváltozott a város saját, elsősorban kereskedelmi kapcsolatinak előnyére; • Miskolc 1909-ben törvényhatósági jogot nyert; • az I. világháború idején Miskolcon létesült az ország egyik legnagyobb befogadóképességű kórháza; • a miskolci Hősök Temetője több mint 10 nemzet I. világháborús hősi halottainak biztosít örök nyugodalmat, amelyet a közeljövőben Nemzeti Panteonná kívánnak nyilvánítani. A IV. kötet 5 terjedelmes fejezetből áll. A várospolitika és közélet címűben a millennium esztendejéről; Miskolc 1909. évi viszonyairól vagy a „Nagy-Miskolc" koncepció születéséről olvashatunk. A városfejlődés, városépítészet című fejezet új utcák nyitását; terek, parkok kialakítását, szabályozását; lakóterületek, telepek építését vagy az 1878-as árvíz leírását tartalmazza. A város gazdasági életét bemutató rész a jelentősebb pénz- és hitelintézetekkel; Miskolc mezőgazdaságával; szőlő- és gyümölcstermelésével; a céhek életével; a gyáripar kezdeteivel vagy a miskolci piac és vásár szerepével foglalkozik. Népesség és társadalom címet viseli a következő fejezet, benne a népesség szerkezetét; a társadalmi elitet, az egyesületek életét vagy az egészségügy intézményrendszerét ismerhetjük meg Miskolcon. Kultúra és művelődéstörténet cím alatt képet kapunk az egyházak; a közoktatás; az irodalmi élet - újságok; a Lévay-kultusz; színház, mozi; festészet, szobrászat; a sportélet vagy a tudományos élet 1848-1918 közötti történetéről. A tartalmas kötetet a szerkesztő összegzése, a korszak képeiből való válogatás, a levéltári források és az irodalomjegyzék, valamint a tárgy- és névmutatók zárják. A szakma képviselői számára érdekes, elgondolkodtató, további kutatásokra serkentő csomópontjai a korszaknak: • igazolást nyert, hogy a 19. sz. második felérc Miskolcon már nem a földmüvelés és a szőlőtermelés a meghatározó, húzó gazdasági ágazat. A lakosság közel 10%-a élt csak őstermelésből; • Miskolc valódi arculatát ekkorra már élénk kereskedelmi élete és ipara határozta meg; • a miskolci búzavásár létfontosságúvá vált egész Felső-Magyarország számára; • Miskolc az észak-magyarországi régió kézművesipari centrumává nőtte ki magát; • az 1910-es évekre 12 bank és takarékpénztár, valamint 3 hitelszövetkezet működött Miskolcon; • a vasút egyértelművé tette Miskolc centrális helyzetét, „a Felvidék kapujának" szerepkörével ruházták fel a várost; • a városi tömegközlekedés 1862-ben indult meg (omnibuszvonallal), 1897-ben felépült a villamosvonal, 1903-tól datáljuk az autóbusz közlekedés beindítását; • a vasút hatására ekkor modernizálódott a postaszolgáltatás és a hírközlés is; • az 1851 és 1920 közötti 70 évben Nagy-Miskolc tényleges népszaporulata 62.429 fő volt, ebből Miskolcra és környékére kb. 50.000 ember vándorolt be, a 19. század közepén élt népesség közel kétszerese; • ez az időszak az, amikor a csecsemő- és gyermekhalandóság felére csökkent, a fertőző betegségek (a TBC kivételével) lassan eltűntek, a nők élettere kiteljesedett; • a lakosság foglalkozási összetétele hűen tükrözte a gazdaság szerkezetében bekövetkezett változásokat.