Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)
I. Tanulmányok - Tóth István: A magyarországi szlovákok politikai és politikai jellegű szerveződései (1900-1948)
A magyarországi szlovákok politikai és politikai jellegű szerveződései 1900-1948 Tóth István Bevezetés Magyarország harmadik legnagyobb népességű nemzetisége a szlovákság. Területi elhelyezkedését illetően sajátossága, hogy a 19 megyéből egy kivételével mindegyikben jelen van, valamint a fővárosban is, persze változó nagyságrendben. A kiemelt országrészek Csanád és Békés megyék voltak az Alföldön, ahonnan a szélrózsa minden irányába vándoroltak át a szlovákok a szomszédos vármegyékbe. Ugyanilyen frekventált az Északi -középhegység vidéke Borsod - Abaúj - Zemplén, valamint Nógrád és Pest megyék. A harmadik fő csomópont a Dunántúl, ezen belül Pilis hegység és vidéke, Komárom - Esztergom, Veszprém és Fejér megyék. A szlovákság kutatása hosszú múltra tekint vissza Békés és Csongrád, valamint Szabolcs -Szatmár - Bereg megyék múzeumaiban. Később a budapesti szlovákság történeti múltjának föltárására is figyelmet szenteltek, s legújabban a Pilisben élők történetével foglalkoznak intenzívebben. A kutatások koncentrált helye Békéscsaba, ahol a Szlovák Kutató Intézet az Országos Szlovák Önkormányzat intézeteként az MTA Kisebbségkutató Intézet szakmai támogatásával működik. A főváros és a szlovákok Kétségtelen tény, hogy 1900-ban Budapest a szlovákság számára fontos politikai központ volt, bár a korábbi neves politizáló, ill. mértékadó értelmiségiek már lassan elfelejtődtek. 1903-ban a budapesti politikai életben is forgó Bobula János elhunyt 1906-ban, pedig a budapesti evangélikusság karizmatikus egyénisége Dániel Bachát távozott az élők sorából. Az újonnan aktivizálódó szlovák politikai élet viszont új arcokat, újabb generációt hozott magával. Ez pedig egy újabb fajta irányultságot is jelentett. A hagyományos politikai szervezkedések mellett a szlovákság érdekében a parlamenten belül is elhangoztak különböző megnyilatkozások. A budapesti szlovákságnak már voltak civil társadalmi egyesületei. Ezek zöme a dualista korszak első éveiben alakulnak meg. A nemzeti mozgalom felélénkülése hatott a Budapesten élő szlovák ipari és építőmunkásokra is. Egy új politikai irányzatot képviselő lap, a Hlas (Hang) két prominens alapítója HodZa és Wagner Budapesten éltek. A szlovák értelmiség és tanulóifjúság támogatta a hlaszisták cseh-szlovák nemzeti egységet hirdető mozgalmát. Igen figyelemreméltó a 20. század első évtizedében a hlaszisták egyik csoportjának (a Prúdy c. lap köré csoportosuló értelmiségnek) tevékenysége (1909-1914). Ugyanakkor jelentős szellemi erő forgott a Hodt'a alapította lapok - Slovensky Denník és a Slovensky Tyt'dcnník - körül. A megélénkülő szellemi és politikai élet képviselői közül azonban valójában csak igen kevesen vettek részt a pesti szlovákok szervezeteiben, egyesületeiben. Erre az egyesületek vezetői sokszor panaszkodtak is. Talán Ján Alojz Wagner - aki eredeti szakmáját tekintve ügyvéd volt, de szerkesztett lapot is és vállalkozott is - kivétel ez alól, hiszen ő volt az, aki az 1906-ban alakuló Budapesti Könyvnyomda és Könyvkiadói Rt-nek (Budapestiansky kníhtlaciarsky nakladatefsky úcastinársky spolok) az elnöki posztját elvállalta, vezetőségi