Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

VI. Könyv- és folyóiratszemle - Makai Ágnes-Héri Vera: Kereszt, érem, csillag. Kitüntetések a magyar történelemben. (Baják László)

Makai Ágnes-Héri Vera: Kereszt, érem, csillag. Kitüntetések a magyar történelemben Budapest, 2002. 279 p. Baják László A 2002. év magyar muzeológiájának kiemelkedő eredménye volt egy reprezentatív, albumszerü kötet, amely a célkitűzése alapján elsősorban a magyar vonatkozású, illetve Magyarországon ismert viselhető érdemjelekkel foglalkozik. A kitüntető, elismerő gesztusok számtalan lehetséges formája közül a mai értelemben vett kitüntetések csak egy kis részt képeznek. A meghatározott formájú, valamilyen szabály szerint adományozott viselhető kitüntető jelvények története ugyan a mai ismereteink szerint a görög-római időkig nyúlik vissza, de érthető okokból a könyv érdemi mondanivalója a középkorral kezdődik. A kitüntetések története a társadalomfejlődés szoros függvénye, amiről a könyv plasztikus áttekintést ad. Ez egyben azt is jelenti, hogy a kötet szerencsére többet nyújt a címében jelzettnél, amennyiben nem szorítkozik a magyar történelmi összefüggések ismertetésérc. A római birodalom bukása után csak a késő középkor éri cl azt a társadalomszerveződési szintet, amely a kitüntetések modern formáit fokozatosan ismét életre hívja. Az egyházi és a világi lovagrendek rendjelvényei, ahogy ez a könyvből is kiderül csak másodlagosan kitüntetések, mert elsősorban egy elit jellegű társadalmi csoport politikai vagy eszmei összetartozását szimbolizálják. A rangosabb modern kitüntetések ugyanakkor ezekből a rendjelvényckből fejődtek ki, illetve gyakran formailag és szervezetileg is ezekre utalnak vissza. A változást a feudális abszolutizmus hozta el. Az állam irányításában háttérbe szorultak a hűbéri csoportok, az arisztokratikus politikai katonai szövetségek, ugyanakkor a szerepüket fokozatosan átvette a hivatalnokszervezet és az állandó zsoldos hadsereg, amelyet szintén jutalmazni kellett. Nem véletlen, hogy az első érdemrendet 1693-ban XIV. Lajos francia király alapította szentté avatott harcos őse, IX. Szent Lajos tiszteletérc. Az immár háromfokozatú katonai érdemrend nyomán a 18. század során Európa szerte még számos született, köztük 1757-ben a Katonai Mária Terézia Rend. Ennek alapszabálya, pl. már sem vallási, sem származási feltételt nem támasztott a kitüntetettel szemben. A katonai rendek megjelenését hamarosan a polgári jellegű érdemrendek követték, mint pl. 1764-ben a Magyar Királyi Szent István Rend. Törvényszerűen a francia forradalom nyomán, 1802-ben született meg az első klasszikus polgári érdemrend, a Becsületlégió, vagy pontatlan fordításban a Becsületrend. A 19. század a kitüntetések robbanásszerű megsokasodását és differenciálódását hozta magával. Új szakmai, szolgálati, tudományos, művészeti kitüntetések születtek meg, miközben az állam vezetői igyekeztek korszerűsíteni a régi rendjeleiket is, például a fokozatok számának növelésével. A kötet számos fontos és érdekes adata közül említhetjük, hogy Dániában már 1801-ben érdemkeresztet alapítottak a királyi hajógyár munkásai számára 30 éves szolgálati idö elismerésére. A demokratizálódás eredménye, hogy az alkalmi jutalmazásra már régóta használt érem, a kereszt és a csillag mellett, a kitüntetésrendszerek általában alacsonyabb fokozatú részévé válik. A fejezet végén a 20. századnak a falerisztikában is megmutatkozó szélsőségei kerülnek bemutatásra, mint, pl. a szocialista országok kitüntetésrendszere, amely a hagyományokat mellőzve, többnyire szovjet mintájú és sematikus volt. A korszakra jellemző a kitüntetések elértéktelenedése, egyfajta „kitüntetés-infláció" is. A kötet második fő fejezete a kitüntetések magyarországi történetét foglalja össze Károly Róbert Szent György lovagrendjétől a rendszerváltás után felújított Magyar Corvin-