Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)
IV. Kiállítások - Béres Katalin: Kiállítások a söjtöri Deák-kúriában
Kiállítások a söjtöri Deák-kúriában Béres Katalin 2003. október 18-án Medgycssy Péter miniszterelnök avatta fel a Deák Ferenc születésének bicentenáriuma alkalmából felújított söjtöri szülőházat, és nyitotta meg a benne rendezett kiállításokat. Az ismert és sajnálatos események miatt azonban sem az épület, sem a kiállítások nem kapták meg a média részéről azt az érdeklődést, amelyre számot tarthattak volna. Pedig az ország, és különösen Zala megye egy komoly idegenforgalmi vonzerővel rendelkező csodálatos műemlékkel és benne színvonalas kiállításokkal lett gazdagabb. Az átadás pillanatáig hosszú, koncepcióváltásokkal, vitákkal, anyagi nehézségekkel kikövezett út vezetett, új fejezettel „gazdagítva" a közel 240 éves épület történetét. Deák Ferenc születésének küszöbön álló 200 éves évfordulója tiszteletére 2000-ben kezdte meg a söjtöri önkormányzat a kúria teljes rekonstrukcióját, amelyhez a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a Gazdasági Minisztérium nyújtott anyagi segítséget. Az eredeti elképzelések szerint a múzeumi kiállítóhely funkció mellett teleház, ill. turisztikai információs központ kapott volna helyet az elkészült épületben. 2002 tavaszán, a belső felújítási munkák során - nem kis meglepetést okozva - falfestmény-részletek bukkantak elő az emeleti helységek falait borító tizenegynéhány festékréteg alól. Mivel Magyarországon kuriózumnak számít a falfestményekkel díszített köznemesi kúria, az illetékesek a feltárás során sokat ígérő falképek restaurálása mellett döntöttek, ami azonban erősen korlátozta az épület felhasználási lehetőségeit. Nyilvánvalóvá vált, (legalábbis a Göcseji Múzeum történész muzeológusai számára!) hogy az egész épületet leginkább múzeumi kiállítóhelyként lehet hasznosítani, hiszen a Deák Ferencre való emlékezés mellett, a festett szobák kiváló lehetőséget biztosítottak a művelt, tekintéllyel és vagyonnal rendelkező, a vármegyei életben vezető pozíciókat betöltő köznemesség életmódjának, lakáskultúrájának „in situ" bemutatására. Az időközben vezetőséget váltott söjtöri önkormányzat - óriási költségvetési hiányára hivatkozva - nem vállalta az épület fenntartását, a megyei önkormányzat pedig - szintén hasonló okok miatt - nem óhajtott egy újabb múzeumi kiállítóhely üzemeltetéséről gondoskodni. A NKÖM illetékes osztályának közreműködésével lázas funkciókercsés kezdődött a ház számára. Sokféle ötlet felmerült: civil szervezetek háza, zeneiskola, koncertterem, de sorra kiderült, hogy az épület alkalmatlan a feladatra. Deák Ferenc 200. születésnapja pedig vészesen közeledett! Végül 2003 nyarán Megyeri Anna, a Göcseji Múzeum történész muzeológusa azt a feladatot kapta, hogy a kúria földszinti termeibe és a rekonstruált konyhába készítsen kiállítást, az emeleti helyiségekbe pedig néhány korjclző bútort helyezzen el. A kiállítások felépítésérc rohammunkában, meglehetősen mostoha körülmények között - először fűtés és világítás nélkül - került sor, úgy, hogy a házban még dolgoztak a felújítók és a restaurátorok. Az avatás után, 2003 késő őszén született végül döntés az épület sorsáról; eszerint a továbbiakban Deák-emlékházként, múzeumi kiállítóhelyként funkcionál, tulajdonosa Söjtör Község Önkormányzata, fenntartási költségeihez pedig Zala Megye Önkormányzata is hozzájárul. A söjtöri Deák-kúria eredetileg nem nemesi udvarháznak épült. Zala vármegye kezdte építtetni katonai kvártélyháznak, majd a félig kész épületet eladta. A vevő - Deák Ferenc nagyapja - Deák Gábor volt, aki 1768-ban vásárolta meg, majd fejezte be az építkezést. A
