Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Bathó Edit: 130 éves a Jász Múzeum

Redcmptio újság dokumentum- és forrásértéke elvitathatatlan, hiszen olyan írások, közlések tárháza, amelyek megjelentetésére más sajtótermékben nem nyílik lehetőség. A Jász Múzeum a Jászság tudományos és kulturális életének egyik központja. A kiállítások és a különböző rendezvények mellett munkájában mindenkor jelentős helyet foglalnak el a jászsági helytörténeti, néprajzi és természettudományi kutatások. Az intézmény kutatási programjának fontos része az egyes kutatók már megkezdett vagy most induló gyűjtéseinek támogatása. A múzeum munkatársai (Bathó Edit, Kókai Magdolna, Kiss Erika, Buschmann Ferenc) aktívan részt vesznek a jászsági kutatásokban, s eredményeik tanulmányokban, könyvekben látnak napvilágot. A Jász Múzeum kutatási programjához komoly segítséget nyújtanak a jászberényi és a jászsági ún. helytörténeti kutatók (Sugárné Koncsek Aranka, Besenyi Vendel, Fodor István Ferenc, Molnár István, Gulyás János). Aktív közreműködésükre, segítségükre a múzeum mindenkor és mindenben számíthat. Munkáik tanulmánykötetekben illetve önálló kötetként kerülnek az érdeklődő közönség elé. A múzeumot évtizedek óta széleskörű társadalmi bázis veszi körül. A Jászságban komoly hagyományai vannak a honismeretnek, jelenleg kilenc településen tizenegy helytörténeti gyűjtemény, tájház működik. E gyűjtemények szakmai felügyeletét kezdettől fogva a Jász Múzeum látja el. Segíti a gyűjteményi kiállítások létrehozását, s a különböző honismereti programok megvalósítását. A jászsági hagyományőrzés és ápolás egyik fő központja a Jász Múzeum. Komoly segítséget nyújt a jászsági néptáncok, népdalok, mesék, hímzések, népi ételreceptek összegyűjtéséhez, s nagy szerepe van a régi jász viselet felelevenítésében és népszerűsítésében is. 1995 óta rendszercsen közreműködik a Jászok Világtalálkozója megszervezésében, s a jászkapitány-választás ceremóniájának lebonyolításában. A múzeum rendszeres kapcsolatot tart fenn Jász-Nagykun-Szolnok megye tagmúzeumaival, az ország különböző múzeumaival, a jászsági önkormányzatokkal, a Jászság és a megye civil szervezeteivel, oktatási és kulturális intézményeivel, a Jászok Egyesületével, a Pulszky Társasággal, és a Magyar Néprajzi Társasággal. 1987-es megalakulása óta a Jász Múzeum ad helyet a jászberényi Városvédő és Szépítő Egyesületnek, amelynek tagjai rendszercsen segédkeznek a múzeumi programok lebonyolításában. A Jász Múzeum valóban elmondhatja, hogy nemcsak Jászberény, hanem a Jászság múzeuma. Az a komoly összefogás, segíteni akarás, amely a múzeum egy-egy munkájának, rendezvényének megvalósítása érdekében tapasztalható, mindenképpen az intézmény elismerését és megbecsülését tükrözi, amelyre a múzeum munkatársai mindenkor igen büszkék. A Jász Múzeum tudományos és kulturális munkáját nemcsak a város, a Jászság es a megye, de a szakma is elismeri, amelynek következményeként 1999-ben elnyerte az Év Múzeuma megtisztelő címet. A múzeum gyűjteményei A Jász Múzeum gyűjteményei közül a néprajzi a leggazdagabb és a legtekintélyesebb. A 130 éve folyamatosan gyarapodó anyag egy részét állandó kiállításon szemlélhetik meg a látogatók, míg másik része raktárak polcain várja, hogy közönség elé kerüljön. A hatalmas tárgy együttesnek szép számmal vannak olyan darabjai, amelyek fonuai szempontból vagy díszítés tekintetében kiemelkedő jelentőséggel bírnak. Ilyen többek között a múzeum méhlakás gyűjteménye, amelynek legszebb és legrégibb darabja az 1770-ből, Jászapátiból származó, egy fából kialakított méhköpü, de nagy formagazdagságot mutatnak a szalmából vagy gyékényből fonott méhlakások is. A különösen szép tárgyak sorába tartoznak Nagypál Miklós mívesen faragott pásztorbotjai, mozsarai, valamint az a 18. század elejéről való, szép faragású kézimalom, amelyet a Jászságban lélekszárító malomnak neveznek, az 1875-ből való házi készítésű, hatalmas méretű, robosztus, középorsós szőlőprés, népies nevén sutú. (3^4. képek)