Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)
II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Deák Antal András: Egy rejtély nyomában (Marsigli Duna-monográfiájának és térképeinek kutatás-története)
a magyar kutató, akinek a baráti segítségével Bécsben Marsigli határjelentéseit, köztük számos kéziratos, korábban ismeretlen határtérképet, a világ első tematikus kereskedelmi térképét, Magyarország első posta-térképét megtaláltam -, sóhajtott fel kis bánattal a hangjában: „Bárcsak ennek töredéke újat fedezhetnék fel én is!" Nem a dicsekvés szándékával mondom el mindezt! A történetből úgyis nyilvánvalóvá válik, hogy mindebben az én érdemem édes-kevés. Talán a feladat megközelítése volt szerencsés. Nem hittem el, amit korábban a témában publikáltak. Hamisnak éreztem a Marsiglit egysíkúan felmagasztaló írásokat. I. A Danubius Pannonico-Mysicus létrejöttének története A kezdet és egy baráti segítség Kutatásom fókuszában nem Marsigli személye, hanem fő müve, a Danubius PannonicoMysicus állt, amelynek keletkezéséről nagyon kevés konkrét információval rendelkeztünk. Nem is vált problémámmá mindaddig, míg egyszer maga a nagy mű elém nem került. Az idő tájt vásárolta meg ugyanis a Duna Múzeum, amikor annak munkatársa lettem. Mivel az első kötetben találhatók a Duna-térképek és a folyó vízrajzi leírása, elhatároztam, hogy lefordítom. Munka közben feltűnt, hogy bár Marsigli mindig elhallgatta az őt segítők nevét, a csillagászati rész bevezetőjében egy fiatalembert mégis nevén nevezett. Ez Johann Christoph Müller volt, aki a csillagászati észleléseket az ő utasításának megfelelően elvégezte. Egyébként is nyugtalanított a kérdés, hogy ez az ember - Marsiglira gondolok -, akinek annyira szívügye volt katonai karrierje, hogyan volt képes egyedül egy ilyen grandiózus müvet megírni, ennyi ábrát, térképet megrajzolni. Ekkor kaptam az első, nagyon értékes baráti segítséget: Bartha Lajos megnevezett egy az Országos Széchényi Könyvtárban található könyvet, amely a 17-18. század fordulója táján Nürnbergben tevékenykedő „matematikusokat" és „művészeket" ismerteti röviden.^ A könyvben nemcsak a fent említett ifjúról, Müllerről találtam rövid életrajzot, megemlítve benne a Marsigli szolgálatában eltöltött éveket is, hanem rajta kívül még két másik személyre is utalás történt azzal, hogy Marsigli Danubiusa nyomdára való előkészítésében részt vettek. Ezzel kezembe kaptam annak a fonálnak az egyik végét, amely úgyszólván megszakítás és bog nélkül vezetett éveken át egyre mélyebben a mű keletkezésének rejtelmeibe. A Marsigli-archívumban azzal kezdtem, hogy a hagyaték katalógusában kerestem a Doppelmaymál talált neveket. Ezeket Marsigli levelezésénél meg is találtam. Kikértem hát az összes olyan levelet, amelyeket Németországból írtak hozzá. Ezek kivétel nélkül válaszírások voltak. 6 így rekonstruálni lehetett Marsigli leveleinek tartalmát is. A nürnbergi műhely A legtöbb levelet Johann Christoph Müllertöl találtam az 1702-1703 közötti időszakból. Az ő mestere, a csillagász és rézmetsző Georg Christoph Eimmart már 1695-ben levelezett Marsíglival. Miként az írásokból kirajzolódik, ö volt az, aki Marsigli bizalmát annyira megnyerte, hogy könyve illusztrációinak sorsát a kezébe helyezte. Eimmart, mint fővállalkozó, egy kis csapatot szervezett a nagy munkára. Müllemek pedig egy évig más feladata nem volt, mint Marsigli elképzeléseinek megfelelően térképeket rajzolni. Eimmart az ábrákat metszette, ezek feliratait pedig a finom vonalairól híres August Christian Fleischmann készítette. Élmény volt 5 DOPPELMAYR, J. G. 1730. 6 1695-1705 közötti években írták őket.
