Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Sári Zsolt: Velünk élő tárgyak. (A 20. század bemutatásának lehetőségei a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban)

4. Az időhatár tágulása 4.1. Az első kísérletek a negyvenes évek bemutatására A nyugat-dunántúli tájegységben található a bagladi lakóház. Az 1800-as évek derekán épített csonkakontyos boronaház füstös konyháját az 1930-as években alakították át. Ezt az átalakítás utáni időszakot mutatja be a kiállítás egy polgárosodó parasztcsalád lakáskultúráján és életmódján keresztül. Az átalakított, mászókéményes kemence, a díszes, lakatosmunkával készült rézveretes tűzhely már a módos parasztgazda világát mutatja. Ebben a világban már egyre több gyári termék, a polgári tárgykultúra eleme jelenik meg: céges bádog füszertartók, gyári edények, szakácskönyv.

8 Az Alföld-tájegység technikatörténeti érdekessége a Dusnokról áttelepített 19. század végi szélmalom. A malomban lévő molnárlakás az 1940-es evek állapotát tükrözi, bemutatja a malomban élő rác származású szegény katolikus molnárcsalád mindennapjait.

9 A 2000-ben átadott Bakony, Balaton-Felvidék tájegység nyírádi lakóháza a 18. század közepén épült, és egészen az 1989-es bontásig ugyanaz a család és leszármazottai lakták. A ház konyhájában lévő sövényvázas kemencét 1946-ban felújították, helyére téglakemence épült. A berendezés már ezt a modernizált állapotot, a negyvenes évek második felét jeleníti meg, de a katalógusban is leszögezik: „A ház a 20. század közepi állapotában is sok archaikumot őriz."

10 A lakóházak építési ideje még mindig őrzi a klasszikus néprajzi időhatárokat, a berendezés időpontja viszont továbbnyúlik. Az épülő Dél-Dunántúl tájegység hidasi épületének berendezése a betelepített bukovinai székelyek lakáskultúráját és életmódját mutatja be az 1950-es években. Ezzel egy újabb, korábban néprajzi tabunak számító korlát halványul el, az 1945 utáni időszak is bemutatásra kerül. Ekkor azonban újra felmerül a kérdés: hol a határ? Időben? Térben? És társadalmi státuszban?

11 4.2. Nemzetközi példák Az elmúlt években más, európai szabadtéri múzeumok is szembesültek ezekkel a kérdésekkel. A válaszok többé-kevésbé hol határozott irányvonalakat mutatva, hol kissé még keresve folyamatosan megszülettek: épületekben, kiállításokban realizálódtak. A detmoldi (Németország) Szabadtéri Múzeum középkori épületében az 1940-es évek időszakát idézik, amikor az elektromos áram megjelenik a paraszti kultúrában, hatalmas változásokat gerjesztve abban. A kiállítási enteriőr a vasalás munkafolyamatát mutatja be.

12 Bad Windsheimben, Németország másik jelentős, a népi építészetet csodálatos épületekben bemutató szabadtéri múzeumában egy muzeológiai szempontból is kimagasló enteriőr mutatja be a háború utáni frankföldi lakáskultúrát és életmódot. Egy 1454-ben épült lakóházat, ún. Doppelhaus-t telepítettek át 1985 és 1996 között. A lakóépület baloldali lakrészét a középkori, 1455-re datálható állapotokban rögzítették, míg a jobboldaliban az 1955. esztendő jelenik meg.

13 8 FÜZES E.-CSERI M 2002. 154-157. pp. 9 FÜZES E.-CSERI M. 2002. 82-86. pp. 10 FÜZES E.-CSERI M. 2002. 121-124. pp. 11 A „Hol a határ?" kérdés volt az egyik fö témája az Európai Szabadtéri Múzeumok Szövetségének Szentendrén 2001-ben tartott 20. konferenciáján is. A nemzetközi és hazai múzeumi szakemberek előadásai tanulmánykötetben is megjelentek. BALASSA M. I-CSERI M. 2003. 12 Szentendrén a nagykörösi tímármühely az első épület, amelybe bevezettük az elektromos áramot, bemutalva a 30-as évek technikáját, eszközeit egyaránt. 13 BEDAL, K. 2002. 250-252. pp.