Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)
II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Sári Zsolt: Velünk élő tárgyak. (A 20. század bemutatásának lehetőségei a Szabadtéri Néprajzi Múzeumban)
A tudomány egyik legnagyobb kihívása a társadalom fele nyitás, a kutatási eredmények interpretálása. Nincs az a tudomány, amely megélhet önmagában, amely önmaga életben tartására rendezkedik be, elszigeteli magát attól a társadalomtól, amelyben él, amelyben működik. Különösen igaz cz tudományunkra, hiszen nemcsak az adott társadalomban élünk, hanem gyakran vizsgáljuk is ezt a társadalmat. Az úgy gondolom vitán felül áll, hogy bármi legyen is a kutatások tárgya, azok eredményei képezik azt a tudást, amit a néprajztudomány magáénak mondhat. A társadalom azt tudja a néprajztudományról és az elért eredményekről, amit átadunk, bemutatunk számára. Talán az egyik legfontosabb kérdés, hogyan tudjuk átadni a megszerzett tudásanyagot, hogyan ismeri meg a társadalom azt a kultúrát, azokat a folyamatokat, amiket mi magunk kutatunk, és amiről azt állítjuk, hogy ez tudományunk kutatásainak tárgya(i). Milyen lehetőségekkel él tudományunk? Hogyan interpretáljuk, médiaijuk kutatási eredményeinket? Szakkönyvek? Tudományos publikációk? Multimédiás bemutatók? Kiállítások? Sok(k)? 9 ? 2.3. Szabadtéri múzeumok A szabadtéri múzeumok történetének három nagy időszakát különíthetem el: 1. a népi építészet és lakáskultúra múzeuma, 2. életmód múzeum, 3. a meghökkentés múzeuma. 2 A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum 1967-ben jött létre mint a Néprajzi Múzeum Falumúzeum Osztálya. 1972-ben önálló, országos gyűjtőkörű közgyűjteménnyé válik Szabadtéri Néprajzi Múzeum néven. A múzeum célja: Magyarország népi építészetének, lakáskultúrájának és életmódjának bemutatása eredeti, áttelepített épületekkel, hiteles tárgyakkal, régi településformák keretében, a 18. század második felétől az első világháborúig. E cél megfogalmazása jól tükrözi a klasszikus néprajz időhatárait, amely az első világháborút mérföldkőként, korszakhatárként tekinti. Az első világháború mint korszakhatár, a klasszikus néprajz kutatott idődefiníciója. A múzeum első tájegysége, a Felső-Tisza-vidék ebben a hagyományos időkeretben nyeri el végleges formáját. A tájegység, a hagyományos néprajzi kritériumoknak megfelelő, klasszikus bemutatása a 19-20. század fordulójának. A múzeum építése közben hol megfogalmazva, hol bújtatottan egyfajta feszülő időnek lehetünk tanúi. Míg az épületállomány megőrzi az eredeti célkitűzésben megfogalmazottakat: az első világháborút megelőző építésű épületeket telepítenek át, a berendezés időkorlátai szélesednek. A korábban könnyebben gyűjtött 18-19. századi tárgyak beszerzése nehezebbé válik, egyre kevesebb műtárgy áll rendelkezésre, ugyanakkor folyamatosan nyílik (a néprajzi kutatások új irányainak megfelelően) az időhatár, bemutatva a 20-as, 30-as évek lakáskultúráját, tárgyi világát és ezáltal életmódját is. 3 2 A meghökkentés múzeuma kifejezést Peter Stoterdijk használja. SOTERDUK P. 1989. 3 Cseri Miklós 1998-ban fogalmazta meg ennek szükségszerűségét, a múzeum tudományos koncepciójában történő változások indokát: „Az. évezred, illetve évszázad fordulóján már a 20. század eleje is messzeségbe tűnő távlatoknak tűnik. Szükség van az 1930-40-es évek. all. világháború időszakának, az ún. szocialista korszaknak a bemutatására is, mind építészeti, mind lakáskultúra és életmód tekintetében." CSERI M. 1999. 1260. pp.
