Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)

II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Fűrészné Molnár Anikó: Tárgyak a 20. század végéről, egy átalakuló világ rekvizitumai - a jelenkutatás néhány fontos kérdése

A jelen még számos - mindeddig kevésbé, vagy egyáltalán nem vizsgált - kutatási témát kínál. Néhány lehetőség: tanulságos lenne megvizsgálni pl.: egy mai település társadalmi rétegeinek életmódját, kultúráját, megkülönböztető és azonosító jegyeit. A kutatás középpontjába kerülhetnének különböző korcsoportok, foglalkozási csoportok, közéleti személyiségek, híres emberek, hajléktalanok stb. Érdemes lenne nagyító alá venni, a munka vagy éppen a szabadidő eltöltés (a szórakozás, a pihenés, a sport, a hobbi, az utazás, a turizmus) résztvevőit, vagy törzsközönségét. Öltözködési, viselettörténeti kutatások Az öltözködés kulturális szimbólum. A személyes megjelenéshez beletartozik a hajviselet, a díszek, a felékesítés stb. Az öltözködési stílusok a társadalmi differenciálódás és a társadalmi rétegződés kulturális velejárói. Az öltözék alapanyaga pedig a kor technológiai szintjét jelzi. A divat hat a gondolkodásra, az életformára, az ízlésre, a legkülönbözőbb kulturális termékekre, mint pl. lakásbelső, használati tárgyak, kozmetikai cikkek, autómárkák, időtöltés, társalgási témák, érintkezési formák, világnézetek, stílusok stb. Tükrözi a társadalmi és kulturális változásokat. A 20. század utolsó harmadában az ifjúság új divatot kreált magának, nemcsak alkotóvá vált a divat terén, de megváltoztatta a felnőtt divatot is.

4 Az ifjúsági kultúra alig kutatott Magyarországon. Vannak kivételek, Szapu Magda Kaposváron végzett e témában „úttörő munkát". Az egyenruhák vizsgálatánál ismertető (megkülönböztető) jegy lehet a teljes öltözet vagy csak egy-egy öltözetrész, esetleg egy embléma, vagy szimbólum. Mind a férfiak, mind a nők öltözete sokat elárul viselőjéről (pl. az üzletasszonyok „kiskosztümös" viselete), de érdekes lehet az otthoni öltözet vizsgálata is. Mai használati tárgyakról lévén szó, egyesek magas forgalmi értéket képviselhetnek. Felvetődhet a kérdés, muzeális tárgyként kezeljük-c ezeket, törekedjünk-e teljességre, vagy csak mintadarabok megszerzésére, vagy pedig várjuk meg, amíg kimennek a divatból és olcsóbban hozzájuthatunk. A történeti folyamatokat meddig kövessük egy kiállítás keretében? Nagyon fontos feladatunk, hogy a gyűjtemények gyarapításában, feldolgozásában, tudományos publikálásában, de kiállításainkon is történeti folyamatokat dokumentáljunk. A közelmúlt emlékeinek bemutatását kiállításokon a szabadtéri múzeumokban talán valamivel gyakrabban vállalják a kollégák. Ezt számos nemzetközi és hazai példa is alátámasztja. Engedjék meg, hogy most néhány példát múzeumunk, a Tatabányai Múzeum ipari skanzenjéből említsek. A skanzen érdekessége, hogy a technikatörténetet és az életmódtörténetet ötvözi, egységesen mutatja be, eredeti, természetes környezetében. Az egykori XV-ös akna területén egy teljes bányaüzem életét, működését, a munkakörülményeket, a technikai fejlődés alakulását követhetjük nyomon történeti folyamatában, a bánya üzembe állításától (1942-től) bezárásáig (1987-ig). A bányászati technikatörténeti eszközöket tekintve egészen napjainkig vizsgálódhatunk. 2003-2004-ben ugyanis a tatabányai szénbányászat utolsó szénbányája is megszűnik. Fontos feladatunk, hogy a még hiányzó, mai technikai eszközök is a múzeumba kerüljenek. A már eddig felépített két régi, a helyi bányatelepeket a 19. század végétől jellemző tipikus kolóniaházat eredeti tervrajzok alapján (az egyiket három ház bontott anyagából, az 4 SZAPU M. 2003. 74-75. pp.