Ihász István - Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 4. (Budapest, 2004)
II. Módszertan - Műhely - Közlemények - Bircher Erzsébet: A digitalizált adatbázis és a gyűjtemények nyilvánossága. (Eredmények és félelmek.)
• A múzeumi gyűjtemény egyedeinek, jellemzőinek, kartonjainak nyilvántartása, rögzítése, módosítása és törlése, kezelhetősége • Felhasználói igényektől függő lekérdezések, listák készítése • A gyűjteményi egyedekhez tartozó digitalizált filmek és képek kezelése • Többszintű jogosultsági rendszer az információk védelmében A szolgáltatások nagyjából megfeleltek azoknak a funkcióknak, amelyeket szerintünk a múzeum életének könnyítéséhez tudnia kell, egyrészt a gyűjteményi nyilvántartással kapcsolatos feladatokat támogathatja a számítógép a maga eszközrendszerével, másrészt alkalmas eszköz lehet arra, hogy a múzeumról, a gyűjteményéről, közvetlen információt szolgáltasson. A hasznosságról és a kételyekről A kétféle, pontosabban az egymásra épülő kétfajta „szolgáltatás" hasznosságának muzeológusi megítélése azonban erősen különbözik egymástól, s ezt saját munkatársaink is megfogalmazták. Mert melyek is az elvárásaink a számítógépes nyilvántartással kapcsolatban? Röviden a válasz : szolgáljon ki minket mások munkájának eredményével, de védje meg a mi adatainkat, információinkat mások kíváncsiságától. Azzal minden muzeológus egyetért, hogy hasznos, ha a leltárak, a különféle naplók osztott kezelését biztosítani tudjuk, de már úgy tűnik sokan abban is veszélyt szimatolnak, ha a digitalizált nyilvántartáshoz elengedhetetlen egységes tcmatizálási szempontrendszer átjárhatóvá teszi a különféle gyűjtemények és gyűjteményi egységek között az utat. A mitikus „cédulák" kiváltására alkalmas kutatói, jegyzetelői adatbázis pedig különösen érzékeny területe valamennyi múzeumban dolgozó, kutató kollegánknak, s ez érthető is. Hisz nem vitatható, a cédulázás ilyetén való kiváltása igen hasznos, kiszűrhető a cetlik jellegében rejlő rendetlenség, összekapcsolhatóvá válnak a különböző helyen őrzött információk, s jó kulcsszavak használatával még a mások által összegyűjtött információkhoz is hozzájuthatunk. Ami azonban a rendszer előnye, az a veszélye is: az átláthatóság és átjárhatóság. A digitális nyilvántartások használata épp ezért sok szempontból nem számítógépes ügy, s számos olyan gondolatot, kérdést fel, amelyeknek a pontos megválaszolása nélkül a legmodernebb programok használatával sem léphetünk sokat előre. Ha továbbra is úgy érzi a szakmánk nagyobb része, hogy jogos az,a törvény szerint már ma is jogszerűtlen gyakorlat, hogy a munkaidőben, munkabérért végzett kutatások eredményeit - melyeknek tulajdonosa a törvény szerint az intézmény - életük végéig saját tulajdonuknak érzik, akkor kiszámítható, hogy a nyilvántartások digitalizálása, s az erre épülő nagyobb nyilvánosság sokak számára felesleges gondot és veszedelmeket rejt magában. 2 A köz szolgálatára A nyilvános elektronikus információs rendszer működése a múzeumok életében fontos változásokat jelez, de fontos változásokat hozhat is. Úgy vélem, hogy sikere egy ilyen sokfajta változást hozó fejlesztésnek csak akkor lehet, ha előre pontosan tisztázzuk mit akarunk 2 Tévedés azonban azt hinnünk, hogy az ilyenfajta vélekedés valamiféle magyar probléma. Az elmúlt időszakban reszt vettem a az angol múzeumok szövetségének, a Museums Association 2003. évi közgyűlésén, ahol a kollégák hasonló félelmeket fogalmaztak meg.
