Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Könyv- és folyóiratszemle - A 200 éves Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményei (Zombori István)

Hasonlóképpen fontos az egyes gyűjtemények ismertetése kapcsán a Történeti Adattár, illetve a Központi Könyvtár bemutatása az olvasó számára. A nagyközönség számára talán nem egyértelmű, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum szervezeti kötelékébe tartozik a visegrádi Mátyás király Múzeum, az esztergomi Vármúzeum és a sárospataki Rákóczi Múzeum. Ezek bemutatása és ismertetése szintén a kötet keretében történik. Hasonlóképpen megismerjük a Nemzeti Múzeum kötelékébe tartozó, ún. zalavári leletek gyűjteményét is, amelyek szintén itt találhatók. Ez a kötet nem pótolja a sajnos, mai napig hiányzó múzeum-történetet, amely a Magyar Nemzeti Múzeum történetét az elmúlt 200 évben bemutatná. így ezeket csak sejthetjük, mint ahogy az egyes gyűjtemények konkrét ismertetése kapcsán nem kapunk teljes képet az itt dolgozó 19-20. századi kiváló szakemberek személyéről sem. Gondolunk itt egyrészt a múzeum mindenkori igazgatóira, főigazgatóira, illetve azokra a remek szakemberekre, akik a magyar tudomány európai hírű munkatársai voltak. Csak a teljesség igénye nélkül sorolunk néhány nevet: Miller Jakab Ferdinánd, Kubinyi Ágoston, Rómer Flóris, Pulszky Ferenc, Hampel József, Nagy Géza, Posta Béla, Hillebrandt József, Tompa Ferenc, Fettich Nándor, Hóman Bálint, Párducz Mihály, Patay Pál, Korek József, Fülep Ferenc, Kralovánszky Alán. Talán szerénységből - arról sem olvashatunk a kötetben, hogy milyen rugalmasan és elegánsan hajtotta végre a Magyar Nemzeti Múzeum a Legújabb kori Történeti Múzeum befogadását, majd a Magyar Nemzeti Múzeum anyagába való beolvasztását úgy, hogy az értékes megőrzendő gyűjtemények harmonikusan kerültek bele a meglévő gyűjteményegyüttesekbe. A kötetből nem kapunk választ arra a kérdésre, hogy 200 éves története folyamán az intézmény a fenntartó, a mindenkori magyar állam részéről milyen támogatásban részesült és hogy ez megfelel-e annak az igénynek, amely egy ilyen, valóban a nemzet elsőszámú közgyűjteményének számító múzeum részéről elvárható lenne a magyar nép múltját illetően. Ez a kérdés feltehető kiváltképp 1918-tól, amikor az önálló magyar állam létrejön és amely állam az ismert okok miatt a trianoni békeszerződés révén megrendült magyar önazonosság-tudat és nemzeti büszkeség, valamint az 1000 éves magyar állami önállóság területi és népességi károsodásával és megcsonkításával volt kénytelen szembenézni. Mindezekjelentősen felértékelték a magyar nemzet függetlensége és az 1000 éves Szent István-i állam tudati jelentőségét, amelynek ápolásában és bemutatásában nem kis szerepe volt a mindenkori Magyar Nemzeti Múzeumnak. Az elmondottak esetében természetesen a Magyar Nemzeti Múzeumnak nemcsak anyagi, hanem erkölcsi elismerését és támogatását is érdemes felvetni és a mindenkori magyar államon számon kérni. Gondolunk elsősorban arra, hogy a pártállami diktatúra idején az 1940-es évek végétől, az akkori társadalom és történelem felfogásából következően fokozatosan sor került a Magyar Nemzeti Múzeum szerepének héttérbe szorulására, amelyet a közvetlen történeti múlt bemutatása szempontjából az 50-es, a 60-as évektől a Legújabbkori Történeti Múzeum megalakításával is próbáltak helyettesíteni. A Magyar Nemzeti Múzeum mindezt túlélte. Összegezve azt mondhatjuk, hogy a 765 számozott és 11 számozatlan oldalt tartalmazó kötet a magyar muzeológia és a hazai tudományosság nagy és értékes gyarapodása. Az említett mennyiségből 673 oldal mutatja be a Nemzeti Múzeum tényleges anyagát, a 674-731. oldalak közti rész a három vidéki gyűjteményt. Ezt követi a fönnmaradó lapokon az irodalmi, bibliográfiai anyag, a rövidítések jegyzéke, és a tartalomjegyzék. Ez a kötet ily módon nemcsak a Magyar Nemzeti Múzeumot, hanem a magyar muzeológiát is reprezentálja és tanúbizonyságot ad arról, amit eddig is tudtunk: a hazai múzeumi szakmának nemzetközi összehasonlításban is meglévő jó hírneve megalapozott mind a gyűjtemények anyagában, mind a szakemberek személyét illetően. Reméljük, az egyszer csak elkészülő intézménytörténet ezt még nyilvánvalóbbá és áttekinthetőbbé teszi.