Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)
Tanulmányok - Szalipszki Péter: Abaúj-Torna vármegye településszerkezete és településhierarchiája az 1850-es évek elején
Ugyanez a terminus illeti meg a 12. helyen rangsorolt Bodó-Kő-Váralját, Dévai Bíró Mátyás egykori nevezetes mezővárosát. Ma is impozáns várának a 19. század közepén már nincs semmiféle olyan jelentősége, mely a település fontosságát emelné. Két parochiális temploma, uradalmának dicsérete nem teszi alapvetően különbözővé a közeli Vilmányhoz, vagy Korláthoz képest. A legkisebb, faluméretü mezőváros Enyiczke kedvező fekvésű, hiszen a pesti postaút mentén találjuk. Nyilván ez az oka annak, hogy egy vendégfogadót is találunk a kicsiny mezővárosban, de méretei miatt még jó róna-határa sem indokolja az ellenkezőjét annak, hogy a falvakra kialakított terminológiát kibővítve ne minősítsük faluközeli helyzetű mezővárosnak. A piramis csúcsa: Kassa szabad királyi város Hányoki Losonczi István országismertető versezetében 29 igen találóan jellemezte területünket, mikor így írt: „Abaúj vármegye néz s hallgat Kassára,/ Országunknak egyik híres városára./ Itt mehetsz Szikszó, Göncz, Szepsi, Nagy-Idára,/ S a jászóviai praepositúrára." Óriási irodalma van Kassa történetének, óriási bázisa van annak, hogy érzékeltessük (bizonyítani felesleges), ami kézenfekvő: a 13. század második felétől Kassa minden kétséget kizáróan Abaúj(-Torna) legelső városa, gazdasági, kereskedelmi, kulturális, igazgatási központ, s nemcsak a vármegye határáig terjed vonzáskörzete, hanem jóval túl azon, de ennek az időkben való megnyilvánulását és változását nem ezen dolgozat feladata kimutatni. Kassa 1851. évi helyzetének, szerepének jellemzésére is jóval több lehetőség áll rendelkezésre, mint a mezővárosok és falvak esetében, de úgy tartom következetesnek, ha ez alkalommal is elsősorban a mezővárosok, falvak, puszták jellemzésére lehetőséget nyújtó, forrásként használt geographiai szótárt alkalmazzuk, annál is inkább, mert a „szótárnál" frappánsabb és találóbb, adatokkal alátámasztott megfogalmazását Kassa kimagaslóan központi szerepének másutt sem találjuk, ráadásul Fényes Elek élvezetes stílusban fogalmaz. Bár a Kassára vonatkozó címszó 30 teljes szövege tanulságos, most csak azokat a részeket emeljük ki, amelyek funkcionálisan is jellemzik a város vezető szerepét. Felfogásunk szerint utoljára kellene emlegetni azt, hogy „Kassa ... egy a legszebb, legrégibb, s legműveltebb királyi városaink közül", mert a cím elnyerése és fennmaradása (akárcsak a mezővárosok esetében) következménye csupán az eddigi korokban fontos volt városi funkciók teljesítésének, működésének, mégpedig - a mezővárosoktól eltérően - nem is csak egy-kettőnek, hanem többnek is egyidejűleg. Mégis, szerzőnk iránti tiszteletünk jeléül, őt követve első helyen említjük a jogállást és a továbbiakban is igazodunk némileg Fényes Elek szerkesztéséhez. A régibb korokban működött városi funkciók tárgyiasult emlékeinek is tekinthetők a fennmaradt régi épületek, amelyek szerzőnket, de a Kassa Fő terén manapság sétálókat is csodálattal töltik el. A legimpozánsabb építészeti emlék a Fő tér közepén a Dóm, „Sz. Erzsébet roppant és pompás szentegyháza, mely most püspöki székes templom (kiemelés: Sz. P.). E püspökség 1804-ben állíttatott, s megyéje kiterjed Abaúj, Sáros és Zemplén vármegyékre, a hajdani egri püspökség területéből szakíttatott ki. Van benne egy jövedelmes apátság, 3 jövedelmes prépostság, 1 káptalan 6 kanonokkal, 3 fő-, 17 alesperesség, 11 szerzetesház, 191 plébánia." Ennyi is bőven érzékelteti Kassának az egyház (szervezeti) életében időszakunkban betöltött fontos szerepét, de kiegészíti még ezt a képet, hogy itt 29 IIANYOKl LOSONCZI I. 1771. 30 FÉNYES E. 1851. II. köt. 183-185. pp.
