Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Tanulmányok - Baják László: A halotti címerek történetéhez

Megjegyzések A Lónyayak egy ősi nemesi család, amely a nevét adó Lónya falut (Bereg vm.) a 13. század vége óta birtokolta. A család egyik, utóbb kihalt ága 1627. január 16-án bárói címet kapott. Lónyay Menyhért 1845. IX. 20-án vette feleségül Kappel Frigyes bankár leányát, Emíliát (1825-1885), akitől négy gyermeke született: Béla (sz. 1846), Menyhért (sz. 1849), Gábor (sz. 1851), és János (sz. I860).

8 Lónyay Menyhért politikus és gazdasági szakember, Lónyay János (1796-1859) valóságos belső titkos tanácsos, beregi alispán (1829), országgyűlési követ, helytartósági és udvari kancelláriai előadó, Bihar (1836), valamint Bereg vármegye (1846) főispáni helytartója, a pesti árvíz királyi biztosa (1838), és Lónyay Florentina (1802-1885) elsőszülött fia. Bölcsészettudományi, jogi és közgazdasági tanulmányokat folytatott, és 1839-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Az 1843. évi országgyűlésen, mint Bereg vármegye követe volt jelen, ahol a kereskedelmi országos választmány tagjává választották. Szervezte az OMGE fiókegyesületeit és részt vett a Tisza szabályozásának szervezésében is. Mérsékelt ellenzéki politikusként Eötvös József centralista irányához állt közel. 1847-ben szintén Bereg megye követe volt, de képviselővé választották az 1848. évi népképviseleti országgyűlésen is. 1848. IX. 5-1849. VIII. 11-ig a pénzügyminiszter tanácsosa, 1849. V. 6—

VI 11. 11-ig megbízták a Szemere-kormány pénzügyi államtitkári tisztségének ellátásával. A szabadságharc bukása után csak rövid időre vonult párizsi emigrációba, és a képviselőkre vonatkozó királyi kegyelem révén már 1850-ben hazatért. 1858-ban a Földhitel Intézet egyik alapítója és igazgatósági elnöke, az Első Magyar Biztosító Társaság alapítója, és a Magyar írók Segélyegyletének elnöke lelt. Rövid ideig a Budapesti Szemle társszerkesztője, majd a kiegyezés előtt Eötvös József Politikai Hírlapjának munkatársa. 1860. X. 20-án kinevezték Ugocsa vármegye főispánjává, de lemondott testvére javára. 1861-ben ismét Bereg vm. országgyűlési képviselője. A kiegyezés idején Deák Ferenc és Andrássy Gyula pénzügyi tanácsadója. 1867. II. 20. és 1870. V. 21. között az Andrássy-kormány pénzügyminisztere. 1870. V. 21-1871. XI. 14. között közös pénzügyminiszter, 1871. XI. 14-1872. XII. 5. között magyar miniszterelnök és egyben (XII. 4-ig) honvédelmi miniszter. 1872. V. 13-án királyi biztos az ideiglenes koronaőrbeiktatásán, 1875-től főrendiházi tag. A Tisza-völgyi Társulat tiszteletbeli elnöke, a központi bizottság rendes tagja, a Duna-melléki ref. Egyházkerület fögondnoka és egyik elnöke. Az MTA 1858. XII. Ï5-én a levelező, 1861. XII. 20-án tiszteleti, 1866. I. 21-én igazgatósági tagjává, 1866. IV. 15-én alelnökévé, végül 1871. V. 17-től elnökévé választotta. A Budapesti tudományegyetem 1880. IV. 9-én választotta tiszteletbeli doktorává. Több külföldi kitüntetés mellett 1868. IV. 19-én megkapta a Lipót-rend nagykeresztjét. 1869. IV. 29-én valóságos belső titkos tanácsos lett, majd 1871. VIII. 3án közös pénzügyminiszterként grófi címet kapott.

9 November 3-án szívszélhűdésben halt meg, november 6-án az Akadémia előcsarnokában ravatalozták fel és Tuzséron a családi kriptában temették el.

10 Címerünk elvileg a ravatalozásra és a temetésre is készülhetett, de az a körülmény, hogy a felirat Lónyaynak se akadémiai elnökségét, se ex-miniszterelnökségét nem említi, inkább arra utal, hogy szűk családi körben a temetésen szerepelhetett. 8 NAGY I. 1857-1867. VII. köt. 168. p. 9 GERŐ J. 1940. 128. p. ILLÉSY J.-PETTKÓ B. 1895. (Liber Regius LXVIII. köt. 105. p.) BÖLÖNY J. 1992. 341. p. ,466.p. 10 Pesti Napló 1884. XI. 4.