Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Tanulmányok - Veres László: A közhasználati üvegek tipológiája

méretű edényeket gyártottak. Hasonlóan nagyobb számú formát találunk más hutákban is, amelyek a palacküveg előállítását segítették. Azonban fúvással is sok palacküveget gyártottak, így a forma és a méret még változatosabb lehetett. A 19. század második felétől már általában csak formába fúvással készültek a palackok, mert az államilag előírt hitelesítést csak így lehetett könnyen és gyorsabban biztosítani. A különböző formájú palackok készítésére a gömb testű, hosszú nyakú üvegek formájának változtatása vezetett el. A „hagyományos" forma nyakának rövidülése és a tárolórész nagyobbodása mellett a rövidebb vagy hosszabb nyakkal készített, fokozatosan hengeressé váló formák és hasáb alakúvá változó tárolórészek is megfigyelhetők. A világos- és sötétzöld színű üvegből készült palackok mellett ritkábban színtelen, áttetsző, sötétbarna, mármár feketébe hajló sötétzöld színűek is fennmaradtak az emlékanyagban. A 18. századtól gyakorivá váltak a tulajdonjegyes palackok. Az üvegből készült korongokat - amelyeken a megrendelő nevének kezdőbetűit vagy más, általa kért jelzéseket szerepellettek - általában a tárolórész és a nyak találkozásánál helyezték el. A 19. század második felében a lulajdonjegyekhez hasonló korongokkal hitelesítették az üvegeket. Ekkor a korongokon, vagy más néven üvegpecséteken az űrtartalom megjelölés kapott helyet. A palackok testén elhelyezett üvegpecsétek funkcióját a nyomdatechnika fejlődésével párhuzamosan a boroscímkék vették át.

5 TokajHegyalját a 19. század második felében - amikor a széles körű kereskedelem, a szállítási módok bővülése, a biztonságos csomagolás lehetővé telte a palackozott borok értékesítését - a regéci huta látta el borospalackokkal. A hutában lényegében a mai tokaji üvegekkel azonos formájú, hengeres testű és a tárolórésszel közel azonos hosszúságú nyakkal ellátott palackokat gyártottak (1. kép). A sötétzöld, vagy színtelen, áttetsző palackokon általános volt az ovális alakú TOKAJ feliratú üvegpecsét. Ezt a palackformát más huták is átvették. A bükki hutákban, Répáshután, majd Gyertyánvölgyben is gyártottak ilyen formájú palackokat. A palackok nemcsak a borászathoz kötődve váltak általánossá, elterjedtté. Párádon rengeteg csevicés palackol készítettek. Eáy András is megemlékezett arról, hogy 1819-ben a „savanyú vizet jól bedugott két ittzés üvegekben a fürdőnél 6 xron kaphatni".

6 A csevice forgalma az 1840-es évektől jelentősen megnövekedett, fél-, háromnegyed és egyliteres palackokban árusították a gyár lerakataiban, Debrecentől egészen Kassáig. A parádi huta 1895-ben 1 millió csevicés palackot állított elő.

7 Erdélyben pedig a borvíz forgalmazására készültek nagyobb mennyiségben palacküvegek, főbb erdélyi huta tulajdonosa egyben borvízkútbérlő is volt, és a hutában előállított üvegekben értékesítették a borvizet. Miután a palackok tartalmát elfogyasztották, természetes volt a másodlagos felhasználásuk. Pálinkától ecetig, paradicsomlétől olajig mindent /. kép: IS. századi tokaji borosüveg 5 PAP M. 1985. 167. p.; PAP M. 1988. 647-654. pp. 6 FÁY A. 1819. 25. p. 7 TELKES S. 1895. 117. p.