Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Módszertan - műhely - közlemények - Cs. Lengyel Beatrix: A portré, a portréfénykép mint történeti forrás

óhajtás, szerény vélemény következik."- Az általa megadott szempontok: a kép tartalma; tárgya; lelőhelye; a készítő fotográfus neve: legyen az akár művész - amatőr - hivatásos fényképész; a készítés helye és ideje (a negatíve és a pozitívé, akár külön is, hiszen elválhattak, gyakran elváltak egymástól); a méretek, az adjusztálás és a kép technikája egyre inkább a fényképekkel is foglalkozó muzeológusok ismeretei közé került, hála az egyetemi oktatásnak, a speciális egyetem utáni képzésnek, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára, a Fotográfiai Múzeum és a fényképekkel hivatásosan foglalkozó kollégák publikációinak. Az elméleti kikristályosodási folyamattal egy időben fontos eredmények születtek már a szűkebben vett foto-ikonográfia területén is. Példaként említem a Petőfi Irodalmi Múzeum pénzhiány vagy más okok miatt - reméljük csak - félbemaradt sorozatát: az írói fénykép-ikonográfiák sorát. Nagyon fontos kötelek ezek, hiszen a tankönyvek és az egymást követő publikációkban megjelenő néhány „hivatalos" portré mellett valóban megismertették az érdeklődő olvasókkal és a potenciális felhasználókkal, az irodalomtörténészekkel és történészekkel a jelentős írók, költők időben változó külsejét, s pontosan megadták a képek elérhetőségét is. Csorba Csilla 1981-ben szépen fogalmazta meg a Jókai kötet bevezetőjében: „Az irodalmi fényképikonográfia... a nem egyszer sematikus képet módosítja, gazdagítja a maga nyelvén közölt ismeretekkel: az íróról, költőről gyermekkorától haláláig készült arcképeket gyűjti egybe, s látja el az azonosításhoz szükséges adatokkal. Segítségével fogalmat alkothatunk az író külső megjelenéséről, alakjának, arcvonásainak változásáról, ráncainak sokasodásáról, pózairól, gesztusairól."

3 Kiemelkedő fontosságúnak tartom a Magyar Nemzeti Múzeum, talán már sorozatnak tekinthető, katalógus-tanulmányköteteit, amelyekben egy-egy politikus: Kossuth, Deák, Batthyány életútját feltáró tanulmány, a múzeumi tárgyi anyag katalógusszerű ismertetése mellett a teljességre törekvő (festmény-grafika-fotográfia) ikonográfiái feldolgozás is helyet kapott. Manapság a feldolgozásokból egy fő szempont, egy adat közlése hiányzik még mindig: a fényképek technikájának meghatározása. Fzt más képi ábrázolás esetében elképzelhetetlennek tartjuk, mindig szerepel a katalógusokban, hogy olajfestmény vagy akvarell, ceruzarajz vagy szénrajz, netán rézmetszet vagy litográfia az ábrázolás. A fotográfiánál sem elegendő annyi: fénykép. A technika fontos kormeghatározó, eredetiséget megadó ismérv. Gondoljunk csak bele, hogy Batthyány Lajos gróf vagy Széchenyi István gróf ábrázolása alá egy szakkatalógusban csak annyit írnak: festmény, vagy kép?! Úgy gondolom-remélem, hogy e téren az idő meghozza a változást, s az ikonográfiái munkálatok során a már felnőtt és felnövekvő fotótörténész nemzedék tovább folytatja, kiegészíti és pontosítja az elődök által megkezdett munkát. Olyan időszakban, amikor az információs társadalomban egyre inkább a képi tartalom válik fontossá, s a technika irgalmatlanul gyors fejlődése egyfelől a fénykép képi tartalmát elszakítja hordozójától, részben a valóságától (gondoljunk csak bele, mi minden művelhető egy Photo-shopban lévő képpel!), másfelől pedig pontosan visszavezérli művészi-mesteri manuális világába (egyre értékesebb lesz a jó portréfényképész, a fotoriporter szignójával ellátott képe, a jó amatőr kézi munkája). A portréfényképezés, az emberi jelenlét megörökítése elemi ösztönként már a legkorábbi fotográfusoknál jelentkezett. Természetes összefüggésben azzal a ténnyel is, hogy a biedermeier korának uralkodó festészeti műfaja volt az arcképkészítés. A portréfényképezésnek ugyanúgy megvannak a maga korszakai, szabályai és divatjai mint az arcképfestésnek. Ugyan nagyobb mértékben változott a technikai lehetőségek bővülése függvényében, de az emberi alkotó tevékenység, a mindenkori ízlés ugyanúgy befolyá2 STEMLHRNÉ BALOG I. 1994. 15-22. pp. 3 CSORBA Cs. 1981.