Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Tanulmányok - Veres László: A közhasználati üvegek tipológiája

környéki falvakban ismerték. \lz az üvegtárgy a köpülöre helyezve, a tejfel szétfröcesenését akadályozta meg. A nagy szőlőtermesztő helyek közelében levő huták a palackokon, a borok tárolására és fogyasztására szolgáló üvegtárgyakon kívül olyan eszközöket is készí­tettek, amelyeket a pincében használhattak. Mindenekelőtt lopót, melyek formája lényegé­ben azonos a mai lopóformákkal. Az üvegtölcsérek kúpos tartály résszel, hosszú kieresztö­csövel és füllel kerültek forgalomba. Tokaj-hegyaljai pincékben ma is találkozhatunk különböző színű tömör üvegdugókkal, amelyek szintén hutatermékek voltak. 4. Különleges rendeltetésű üvegek Az e csoportba sorolt tárgyi emlékek egyrészt a vallással, az egyházi élettel való szoros kap­csolatot tükrözik, másrészt a hutákban dolgozó munkások alkotókedvét tárják elénk. Az egyházak számára készített egyszerű üvegedények tulajdonképpen parasztüvegek, jelezvén, hogy a parasztság anyagi lehetőségei az ezüstből, ónból vagy vörösrézből készült kelyhek, tálak, kannák, poharak, korsók helyett inkább üvegtárgyak beszerzésére és adomá­nyozására voltak elegendők. Az üveghuták produktumai között a 17. századtól megtaláljuk a templomok számára készített, ugyanakkor vásári árunak minősülő üvegeket. A porumbáki 20. kép: Szenteltvíztartó színtelen, áttetsző üvegből, 21. kép: Tréfás üveg. zöldes színű, IS. század vége. rátétes dísszel. Bükki hutalennék, 19. század eleje Bükki hutatermék

Next

/
Oldalképek
Tartalom