Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)
Könyv- és folyóiratszemle - Helyzetkép a jelenkor kutatásáról egy néprajzi konferenciakötet alapján. MaDok-füzetek 1. 2002. (Sallayné Peterdi Vera)
értékekkel, s reprezentálhatnak kultúrákat. A Jelen" korszakolására vonatkozóan a programot bemutató Ernyey Gyula a következőket írja: „Talán nem is egyszerűen a történetiség, és még kevésbé csak a hagyományok, de rajtuk keresztül maga az emberi lét központi problémája, a maradandóság és a változás folyamata, végső soron az idő értése vált a vizsgálat tárgyává." 17 A dokumentálást különböző intézmények együttműködésével tartja lehetségesnek, különböző forráscsoportok felhasználásával. Az új alapokon nyugvó, kollektív és rendszeres gyűjtő és kiállító tevékenységhez ő is a svédek SAMDOK programját tekinti egyfajta mintának (amelyről már az 1980-as évek elején lehetett hallani Magyarországon) ahhoz az új módszerű eljáráshoz, amelyet így összegez: „a módszeres elemzés a pontos programkészítés és annak konzekvens követése, végrehajtása". 18 Arra is felhívja a figyelmet, hogy hazánkban - a külföldi nagy múzeumokkal ellentétben - ma még igen dinamikusan növekszik a műtárgyailomány. A magyar múzeumfejlődés/múzeumi arculat ebből a szempontból is egyéni, sajátos utat jár be az európaihoz képest. (A gyűjtsünk-ne gyűjtsünk, mit és hogyan gyűjtsünk kérdéskört a kaposvári előadások többsége is érintette.) A hatalmas tárgyi anyag, az ellentmondásos értelmezés különösen indokolttá teszi állapítja meg Ernyey - valamiféle központi nyilvántartási rendszer létrehozását később decentralizálható adatbankkal az intézményi profilok meghatározásával. Sajnos ez a kísérlet is csak a megvalósulatlan tervek számát gyarapította. Az akkori és a MaDok-rendszer közötti párhuzamosságok, a hasonló problémalátás azonban a változtatás irányának helyességét és indokoltságát látszik igazolni. A sürgetést valamiféle központi koordináció létrehozására, amelynek megvalósítását valakinek vállalnia kellene. Fejős Zoltán a kötet bevezető tanulmányában - a konferencián mintegy vitaindítóul azért döntött amellett, hogy a kutatási előzményeket (amelyek eddig elsősorban elszigetelten jelentkező kísérletek formájában léteztek) és az abból kialakult jelenlegi helyzetet vázolja - lehengerlő tájékozottságról téve tanúbizonyságot a nemzetközi és a határon túli viszonyokat illetően is (maga az irodalomjegyzék 280 tétel!) -, hogy tanúságul szolgáljon a leendő program, a feladatok megfelelő kidolgozásához. Természetesen mindezt a néprajzi muzeológia szemszögéből, abból kiindulva teszi. Ugyanakkor leszögezi, hogy az elsősorban múzeumi jelenkutatási program feltételezi a társtudományok és társmúzeumok - sokszor a Néprajzi Múzeuméval párhozamosan futó - gyakorlatának ismeretéi is. Meggyőzően bizonyítja, hogy sem a szemléletváltást, sem az. intézmények jelenkutatásban való együttműködését, az együttgondolkodást nem lehet már elodázni. A néprajzos muzeológus szakmái amúgy is változtatásra predesztinálja a hagyományos nyilvántartási kategóriákba be nem illeszthető sokrétű és komplex „modern" tárgyak megjelenése a néprajzi múzeumok anyagában, amelyeknek beszerzéséhez és dokumentálásához már mindenképp szükséges az értelmezés kereteinek újraalkotása. Vagyis: a jelenkutatás mint önálló kutatási feladat, elv árasként jelentkezik immár. Áttekintve a kutatástörténetet, az utóbbi évtizedek „területnyitásaiban" először a tematikai és a tér-határ bővítés (város) igénye jelentkezett, megelőzve az időhatár-bővítés igényét. Az eddigi „nekirugaszkodások" a változásvizsgálat, a folklorizmus-jelenségek vizsgálata, a történeti/társadalomtudományi/életmódi vizsgálatok, a polgárosulás, a városi néprajz, a rétegkultúrák vizsgálata, újabban a tradicionalizmus és a nemzeti kultúra fogalmakkal és témákkal határozhatók meg. Az 1980-as években a kiállítások, az 1990-es években a néprajzi konferenciák néhánya vállalta témájául a kortárs jelenségek bemutatását, így a több múzeum által közösen rendezett „Utunk, életünk" c. kiállítás 1985ben, vagy az 1994. évi szegedi konferencia, amelynek a fogyasztói magatartás volt a témája. Ezek azonban éppen lárgygyarapodást nem eredményeztek (hozzá kell lennünk, a jelen kori anyag gyűjtése még az európai múzeumokban is ritkaság). Az előrelépés más szinteken 17 ERNYEY Gy. 1998. 197. p.18. 18 ERNYEY Gy. 1998. 190. p.
