Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Könyv- és folyóiratszemle - Történeti tanulmányok 4. A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve, 2001. (Balahó Zoltán)

Történeti tanulmányok 4. A Móra Ferenc Múzeum Evkönyve, 2001. Szerk.: Zombori István. 451 p. Balahó Zoltán A szegedi Móra Ferenc Múzeum Történeti Osztályának negyedik önálló évkönyve tizennyolc tanulmányt közöl a Tisza parti város múltjából. A régió új- és legújabb kori eseményeinek bemutatása, sokszínű és többnyire tartalmas írások megszületését eredményezte, amelyek átfogó képet testének Szeged, valamint a történelmi Csongrád, Csanád és Temes vármegyék 19-20. századi helytörténetéről, beillesztve azokat az országos események menetébe A kötetet szomorú megemlékezés vezeti be. Zombori István és Merk Zsuzsa írásában dr. Kőhegyi Mihályra (1934-2001), a bajai múzeum egykori igazgatójára emlékeznek, aki László Gyula tanítványaként a szarmaták kutatásában országos hírnévre tett szert mint régész és aki sokoldalú helytörténészként is tevékenykedett. Egy mára alig ismert régióba, egy valóságos „Bermuda-háromszögbe", kalauzol el bennünket Glück Jena' terjedelmes tanulmánya, amely 'Femes megye 1848-49-es eseményeit elemzi, rávilágítva az éles nemzetiségi ellentétekre. A történeti bevezetőből megtudhatjuk, hogy a török kiűzését követő betelepítések olyannyira többnemzetiségűvé tették a termékeny Bánátot, hogy az egykori koronatartományból létrehozott új vármegyék (Torontál, femes. Krassó) már a 19. század elejére román, szerb és német többségűvé váltak. A többségi román és a nálánál kisebb szerb népesség közötti egy házi jellegű szembenállás oka az volt, hogy a szerbek uralkodó szerepel töltöttek be a görögkeleti egyházban és a hozzákapcsolódó kulturális életben. 1848 demokratikus reformjait ezért a helyi románság igyekezett kihasználni arra, hogy mentesüljön a szerb főpapok befolyása alól, a radikális szerbek viszont az egész Bánságot az irányításuk alá akarták vonni. A tanulmány szerzője nagy részletességgel mutatja be azt a hatalmas erőfeszítést, amit a megye magyar államhoz hü vezetése folytatott városai és falvai védelmében, a megye déli részeit megtámadó szerbek és a temesvári helyőrség császárhű katonái ellen. Herczeg Ferenc: A hét sváb című regényének fehértemplomi és versééi hőseit látjuk visszaköszönni azokban a német, román és magyar nemzetörökben, akik a magyar honvédség megérkezéséig hónapokon ál küzdöttek, a rendkívüli brutalitással támadó szerbek ellen. Olvashatunk például egy 80 éves román önkéntesről, aki két alkalommal is jelentkezett nemzetőrnek. A forrongó nemzetiségi ellentétek sajnos nem múltak el '48-at követően sem. a szerb-román ellentét előrevetítette a hetven évvel később bekövetkező tragikus trianoni eseményeket, a Bánság feldarabolásán marakodók telhetetlen mohóságát. A Bánát fővárosához kapcsolódva olvashatunk még egy Gozsdu Eleket ábrázoló plakettről, melyet a temesvári Bánság Múzeum éremgyüjteményében őriznek. A Nicolctta Toma-Demian által jegyzett írás bemutatja az ismert alapítvány-tevő Gozsdu Manó rokonát, a kevésbé ismert Gozsdu Elek sikeres jogászi karrierjét (temesvári főügyész), és kevésbé elismert írói pályafutását. Gozsdu mellett a plakettet megalkotó barát, a szobrász-, és éremművész Teles Ede személye is kirajzolódik az írásból. Makóval három írás is foglalkozik a tanulmánykötetben. Az egykori megyeszékhely Szent István-napi ünnepeit vette górcső alá Orbán Imre tanulmánya, amely a török kiűzése után helyreállított magyar egyházi hierarchia védőszentjének kiválasztásáról, a betelepülő magyar katolikusok Szent István tiszteletének meggyökcrezéséről, valamint a kultusz