Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Tanulmányok - Veres László: A közhasználati üvegek tipológiája

fedezhetjük fel az erdélyi, körteformájú kék kancsók opak zománcfestésű díszítményeiben. A festés a későbbi századokban háttérbe szorult ugyan a kék üvegeken, de a forma kisebb módosulásokkal a közhasználati üvegekben tovább élt.3 Mint az eddigiekből is kiderült, a közhasználatra készített kancsókon az egyszerű és bonyolult díszítőeljárások érvényesültek, alig változó formákon. Az egyszerű díszítési módok közül említésre méltó az általánosan elterjedt légbuborékos díszítési mód, és a rátétes fonáldíszek alkalmazása. Buborékos kancsókat szinte minden öblösüveggyártással foglalkozó hutában készítettek. A rátétes fonáldíszítésű kancsók már ritkábban, kisebb mennyiségben készültek, bár ezek is előfordulnak minden huta termékei között. A rátétes fonáldíszítést eredetileg az a praktikus szempont hívta életre, hogy az edények használatban veszélyeztetett részeit, a szájperemet vagy a talprészeket megerősítsék. A 18-19. században az eredeti funkció helyett a díszítés szerepe erősödött fel. A huták többségében (Regéc, Bükk, Párád, Somhegy, Bél, Feketeerdő) készültek olyan kancsók, amelyek szájpereménél diszkréten színtelen vagy kék színű üvegfonalakat helyeztek el. Ma színtelen volt az üvegfonal, akkor sok esetben a kancsó peremének kék színezése szolgált ezek hangsúlyozására. A bonyolultabb díszítőeljárások közül a színes zománcfestést és a gravírozást emeljük ki. A kancsók festésében is az erdélyi huták és a parádi üzem járt élen. A parádi kancsókon a rózsákból és apró virágokból komponált füzérek a csőrtől két irányba kiindulva, az edény öblén találkoztak a fültől kiinduló füzérekkel, a találkozásnál szinte a kancsó oldalsó részeit teljesen beborították a színesen festett virágok. A feketeerdői üvegkancsókon a vörös zománcfestéssel készült jellegzetes szőlőleveles, indás, fürtös motívumsor vonul végig. Az emlékanyag alapján a kancsók gravírozása Somhegyen és Párádon volt szokásban. Somhegyen a szentgáli üvegeken megismert motívumokat, az ugró szarvas alakját használták előszeretettel, míg Párádon elnagyolt indás, leveles gravírozott motívumsort alkalmaztak az edények központi részein. Pincetokba való palackok A levéltári forrásokban a pincetokba való palack neve a 16. században bukkan fel. 1542-ben Palacz tok, 1554-ben Az palazk tokba töltetem bort higgadni, 1550-ben pinche tok mynd palacz nélkül kifejezések ismertek.

24 A 17. században már közismert és nagyon elterjed edénytípus volt. A regééi huta első öblösüveg termékei is pincetokba való palackok voltak. Ma már nagyon ritka ez az edénytípus a fennmaradt emlékanyagban. A formába fúvással készült, hasáb testű, rövid és szűk nyakrésszel ellátott palackok elnevezésüket onnan nyerték, hogy egy rekeszekre osztott, pincetoknak nevezett ládácskában tárolták őket. Az 23 A habán üvegek összefoglaló elemzését, értékelését adja: KATONA 1. 1974. 61-73. pp. 24 SZAMOTAI. 1902-1906. 740. p. 8. kép: Kancsó színtelen, áttetsző üregből, optikai díszítéssel Bükki hutatermék, 19. század eleje