Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Új szerzemények - Pallos Lajos: A Magyar Nemzeti Múzeum új szerzeményei, 1997-2002

A szerzemények egy jelentős csoportját - a múzeum régi hagyományaihoz hasonlatosan -, a magyar történelem fontosabb szereplőihez kötődő ereklye jellegű tárgyak alkotják. A már korábban említettek mellett ebbe a körbe tartozik egy ezüst gyertyatartó pár Clark Ádám hagyatékából, Arany János egyik pipája, Irányi Dániel útlevele, Kossuth Lajos 1885-ben fiának írt levele, Harrer Ferenc díszmagyarja (emlékirataiból kiderülnek az öltözet viselésének alkalmai), André Kertész párizsi fényképe Károlyi Mihályról és családjáról, Dalnoki Miklós Béla hagyatékából való II. világháborús fényképalbum, Györffy György II. világháborús karpaszományos őrmesteri köpenye és egyéb viseleti tárgyai, valamint Kovács Béla szovjet fogságának dokumentumai. A közelmúlt történeti személyiségei közül Sólyom László az Alkotmánybíróság volt elnöke saját talárját és hivatali méltóságjelvényét ajándékozta a múzeumnak, Antall József özvegye pedig azt a nemzeti színű selyemzászlót, amely a néhai miniszterelnök hivatali szobájában függött és gyászszertartásán koporsóját fedte. A szerzemények zömét az általános értelemben vett művelődéstörténeti jellegű műtárgyak alkotják, amelyen belül jelentősebb csoportot képeznek az életmódtörténetet reprezentáló anyagok. Ezen kívül számos műtárgy tartozik a társadalom-, a politika- és a gazdaságtörténet emlékei közé. A művelődéstörténeti jellegű műtárgyak jelentékenyebb darabjai közül egy 17. század végi kereszt alakú függő ereklyetartó, egy 18. századi szabadkőműves mesterkötény és egy ugyancsak 18. századi betlehemes figurákból álló csoport emelkedik ki. Ez utóbbi a leglátványosabb, amely kilenc alakot tartalmaz. Ridovics Anna, az Újkori Főosztály művészettörténésze szerint ezek a darabok egy Nápolyban készüli komplett betlehemes együttesből származnak. Értékes művelődéstörténeti anyagokkal gyarapodott a Hangszergyüjtemény is, 18. századi francia elefántcsont fuvolától kezdve 20. századi harmonikán és levélmandolinon át a közelmúltban, Lőrincz Ákos székelyudvarhelyi mester által készített hegedükig bezárólag. A Képcsarnok, a Fényképtár és a Plakátgyüjtemény gyarapodásának jó része is művelődéstörténeti jellegű. A Képcsarnok idevágó darabjai közül az új szerzeményi tárlatokon szerepeltek városképek, mint például Matteo Rossi: Buda és Pest látképe (rézmetszet, 1690 körül), Leopold Schmittner: Buda látképe a Szentháromsággal (rézmetszet, 1750-1760 körül), ismeretlen művész: A pozsonyi Pálffy-palota kertje (rézmetszet, 18. százacf első fele), ismeretlen művész: Pest látképe serfőző céhlevélen (rézmetszet, 1828.), valamint különböző portrék, mint Apor Károly báró és felesége egy ismeretlen művész olajképein (19. század második fele), vagy egy ismeretlen német festő olajképein Hulschenreiter Ferenc és felesége (19. század). A Fényképtár anyagaiból számos, a gyarapodást híven tükröző városkép került a kiállításokra: Felvidékről készült képek Divald Károly sorozataiból (1870-es évek), budapesti épületek (1895 körül), Kolozsvár, Unió utca (1900 körül), Bonyhád látképe egy üvegpoháron (1910 körül), Bártfafürdő, Danay Béla és Társa cukrászdája (1910 körül). Ezenkívül több érdekes, különféle 19. században kialakult fototechnikai eljárással rögzített portré és csoportkép került a Fényképtárba az elmúlt évek során. A Plakátgyüjtemény művelődéstörténeti vonatkozású darabjai közül kiemelkedik Konecsni György plakáttcrve (akvarell, 1937.), amely magas művészi színvonalon a magyar bor olaszországi exportjának népszerűsítéséhez készült, azután Gönczi-Gebhardt Tibor vöröskereszt plakátja 1939-ből, valamint több alkotótól állami sorsjáték-plakátok az 1940-es évekből. Az OTP Pénzügytörténeti Szakgyűjtemény átadásából egy OTP-t reklámozó kisebb kollekció is gazdagította ezt a gyűjteményt a közelmúltban. Neves iparművészek alkotásaiból más gyűjteményeink is gyarapodnak. Az Éremtárnak alkalmanként éremművészek ajándékoznak saját müveikből, az Újkori Főosztály kerámia gyűjteménye pedig Borszéky Frigyes alkotásaiból vásárolt egy étkészletet és két vázát (1920-as évek), és Szalay Margit dekoratív vázáját, amely a csodaszarvast üldöző Hunor és Magyar legendáját ábrázolja (1928) Ez utóbbi alkotás a 2001. évi tárlat egyik kiemelkedő műtárgya volt.