Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Új szerzemények - Pallos Lajos: A Magyar Nemzeti Múzeum új szerzeményei, 1997-2002

Az 1848—49-i forradalom és szabadságharc itáliai emigrációjának ritka emlékével gyarapodott a Fényképtár Endre Zsigmond nagylelkű adománya révén. A francia származású Alphonse Bernoud albumin képe Nápolyban készült és Teleki Sándor grófot ábrázolja az itáliai Magyar Légió tagjai körében. A nagyobb méretű csoportkép 1860 őszén vagy legkésőbb 1861 tavaszán készülhetett. A gyönyörű nápolyi táj előtt álló öntudatos emigráns szabadságharcosok látványa a szemlélőben óhatatlanul felidézi ezeknek a kiváló embereknek a küzdelmes és nehéz, de példamutatóan szép sorsát. Amint arról Lengyel Beatrix, a Fényképtár vezetője tudósított, a fényképet a csoportképen szereplő Réh János (1813-1863) százados leszármazottai örökítették át az utókornak. A képen látható személyek azonosítása még nem fejeződött be. A Képcsarnok több értékes ajándékkal gyarapodott a közelmúltban. 1998-ban Baumgartner Artúr adományával, amely többségében portrékat tartalmazott. Ezeket részben a Baumgartner család festőtagja, Baumgartner Sándor Dénes készítette, részben pedig a család megrendelésére festették különböző művészek a 19. század második felében, illetve a 20. század elején. A legkvalitásosabb alkotást, Baumgartner Ferdinánd portréját a családi hagyomány Barabás Miklóshoz köti. Egy másik híres család leszármazottjától, Baross Dénesíől ugyancsak egy színvonalas Barabás-képet kaptunk ajándékba 1999-ben. Ez a festmény az ajándékozó hírneves felmenőjének, a kortársai által vasminiszternek nevezett Baross Gábornak a portréját ábrázolja. A dualizmus jelentős közéleti szereplőjét a művész díszruhában, a Vaskorona Rend kitüntetésével festette meg. A képet azóta már több kiállításon bemutattuk. Iparművészeti, de életmód-történeti szempontból is értékes ajándékkal gyarapodott a múzeum üveg-kerámia gyűjteménye. Egy olyan asztali teás-, kávés- és csemege-készletét ajándékozott a múzeumban jelenleg teremőrként dolgozó Vágó Imre felesége, amely Fischer Ignác budapesti porcelángyárában készült valamikor 1873 és 1880 között (4. kép). A gyűjtemény tudományos kezelőjétől Peterdi Verától tudjuk, hogy az edények jó minőségű cseh import fehérporcelánként érkeztek Pestre, ahol Fischer és munkatársai díszítették azokat az olasz reneszánszra, illetve a hispano-mór stílusra emlékeztető mintázattal. Ez a készlet a hazai városi polgárság étkezési szokásait reprezentálja, és egy bizományos-magántisztviselő család ünnepi étkezésein használták évtizedeken keresztül. A múzeum textilgyűjteményeinek viseleti anyaga az elmúlt években szinte kizárólag különféle ajándékok révén gyarapodott. Részletesebben két olyan kiemelkedő adományt emelünk ki, amelyek darabjai az 1930-as években keletkeztek. Az egyik Berkes Róbertné ajándéka, egy magyaros női díszruha, míg a másik, Mátéfy Gyöngyi és Mátéfy Györk ajándéka, két, mai szemmel is divatosnak tűnő női ruhadarab. A magyaros női díszruha a korszak nemzeti viseletet preferáló divatjához tartozik, amely a Trianon utáni elkeseredésben a nemzeti önérzet erősítését az öltözködés révén igyekezett szolgálni. A ruha múzeumba jutott darabjai, a szoknya, a derék és a párta a készítő ízléséről és mértéktartásáról tesznek tanúbizonyságot. Az ugyancsak a középpolgári réteg számára készült másik szerzemény, a lazacszínű délutáni és a halványlila estélyi ruha már egy 4. kép: Asztali teás-, kávés- és csemegekészlet darabjai Fischer Ignác gyárából. Fotó: Kardos Judit