Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Új szerzemények - Pallos Lajos: A Magyar Nemzeti Múzeum új szerzeményei, 1997-2002

mával, míg egy évvel korábban a bécsi Akadémiai Légió által használt kard gazdagította fegyvercink kollekcióját. Az 1848-as vásárlások értékes részét képezik az elmúlt évekből különféle nyomtatványok és levelek. Ezek közül a magyar hatóságok által kiadott számos felhívás és hirdetmény mellett érdekes az ellenfél, gróf Paskevics varsói herceg, orosz főparancsnok „Magyarország lakosaihoz" szóló felhívása is. A levelek közül több történeti forrásértékű is akad, mint például Madarassy János levele Dobóczky Ignáchoz a Batthyány kormány névsorával és a miniszteri fizetésekről terjedő hírekkel (1848. március 26.), két tardi asszonynak a helyi plébános állal megírt levele az 52. Honvéd zászlóalj 4. századában harcoló férjeikhez (1849. június 7.), Aulich Lajos hadügyminiszter utasítása Ujváry István őrnagyhoz a tábori kórházak elhelyezéséről (1849. augusztus 1.) és Gothard Károly 48-as elítélt levele 1850-ből. A 48-as tematika egy későbbi darabja Bartsay Ábrahám volt honvéd hadnagy igazolólevele 1867-ből. A kiemelkedő vételek sorába tartozik Veress Ferenc (183 1-1916) négy fotókerámiája is. A fotókerámiák elkészítése nagy technikai felkészültséget és kivételes kézügyességet igényelt. Mivel a fárasztó és költséges eljárással készített fotókerámiák nem hozlak elég sikert a művésznek, ezért az 1870-es és 1880-as évek munkálatai után felhagyott ezzel. Veress mintegy száz szignóval ellátott fotókerámiájából a múzeum egy tucatnyit őriz. A dualizmus korából való ebédlöbútor együttese (egy kisebb és egy nagyobb tálaló, asztal öt székkel és egy falióra) is a jelentősebb vételek körébe tartozik. A 19. század végén készült ónémet stílusú garnitúrát évtizedeken keresztül egy középpolgári család használta. A hazai lakáskultúrának ez a jellegzetes együttese forrásértékénél fogva különösen jól illeszkedik a múzeum életmódot tükröző tárgyi anyagába. A 20. század elejéről származó tárgyak egyik impozáns darabja egy 1910 körüli csomózott szőnyeg. A Kiss Béla műhelyéből származó szőnyeg díszítéséhez a honfoglalás kori bezdédi tarsolylemez palmetta-motívumát használták fel. A két világháború közti korszak emlékanyagából vitathatatlanul a legjelentősebb szerzemény a Magyar Corvin Díszjelvény jelvénye (2. kép). A Corvin Díszjelvényt a CorvinLánccal és a Corvin-Koszorúval egyidejűleg Horthy Miklós alapította 1930-ban kulturális és tudományos teljesítmények elismerésére. A Díszjelvényt - a másik két kitüntetéssel ellentétben - csak külföldieknek adományozták, s egy időben csak 12 személy lehetett a kitüntetettje. Ezért ebből a kitüntetésből keveset adományoztak, s az is külföldre került. Az elmúlt évtizedekben egyetlen példány sem bukkant fel. Ennélfogva ennek a műkereskedelemben előkerült kitüntetésnek igen nagy a ritkaságértéke. A szerencsés vétellel a múzeumba jutott példányt Emil Setälä finn nyelvész kapta volna 1935-ben, aki idő közben elhunyt. Így nagy a valószínűsége annak, hogy ez a példány ki sem került az országból, hanem ez idáig lappangolt valahol. A 20. század számos érdekes történeti vonatkozását érinti a Légrády Sándor grafikusművész (1906-1987) hagyatékából vásárolt anyag. Az iparművészel számos területén jártas, de az alkalmazott grafikában különösen magas színvonalon alkotó művész anyagában Horthy-kori oklevéltervek és egyházi nyomtatványok tervei, az 1938-as Eucharisztikus 2. kép: Magyar Corvin Díszjelvény. Fotó: Kardos Judit