Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)
Módszertan - műhely - közlemények - Mátraházy Ferenc: A tudás forrásai - múzeumtörténeti vetélkedő
„A tudás forrásai" Vetélkedősorozat a Magyar Nemzeti Múzeum alapításának 200 éves évfordulóján Mátráházy Ferenc A külföldről hazatérő, lélekben felszabadult, az új idők új nézeteivel, s egyszersmind feszülő közéleti cselekvésvággyal telített nagy reformernek, Széchényi Ferencnek valószínűleg elhatározott szándéka volt, hogy hazája korszerűvé tétele érdekében, mint politikus vagy mint mecénás tevékenykedjen. Hogy inkább mégis a kulturális élet felé fordult annak minden bizonnyal, oka volt politikai sikertelensége is. Mecénási hivatástudata végleges megerősítést az európai könyvtárak és közgyűjtemények, tudós társaságok meglátogatása kapcsán nyert. Legnagyobb élményt azonban minden bizonnyal a British Múzeum és könyvtára jelentette számára, melynek Európára, sőt Európán túlra is kiterjedő gazdag tárgyi, könyv-, és kézirattára, illetve egyéb dokumentumgyűjteménye volt. Széchényi szellemét idézve, egy ilyen képzeletbeli utazásra hívta a Honismereti Szövetség a magyar középiskolásokat 2001 szeptemberében, hogy az országos vetélkedő izgalmai során játékos formában ismerjék meg a Magyar Nemzeti Múzeum történetét „mely a feledhetetlen gr. Széchenyi Ferenc őexelenciája ritka hazafias bőkezűségéből még az 1802-ik évben alapított." Mindez jó alkalmat nyújtott ahhoz, hogy a diákok új ismereteket gyűjtsenek Magyarország valamennyi múzeumáról, könyvtáráról és levéltáráról, illetve, hogy méltóképpen emlékezzenek e fontos nemzeti intézményünk születésére. A „Tudás forrásai" szerves és tudatos folytatása volt a Honismereti Szövetség által 1992-től szervezett vetélkedősorozatnak, hiszen ezt megelőzte az „Emese álma", mely három éven át foglalkozott a honfoglalás történetével, a „Márciusi ifjak", mely a forradalom és szabadságharc 150. évfordulóján az 1848-as hősöket idézte és a „Felkelt a napunk", amely Szent István államalapító királyunk és az ezeréves Magyarország történetével foglalkozott. Ez az új vetélkedő azonban kicsit más volt, mint az eddigiek: mert nemcsak sokrétűbb kitekintést, összetettebb felkészülést kívánt a versenyzőktől, mert a tematika nem elsősorban az iskolában elsajátítható tananyagra támaszkodott. Másrészt olyan intézmények történetével, működésével, a bennük található „tudás forrásaival" ismerkedhettek, amelyek nem voltak teljesen idegenek, hiszen a korábbi három vetélkedő feladataihoz e három intézménytípus segítségét már igénybe vették. Mindezek a nehézségek sem riasztották el a diákokat, s a négyfordulós vetélkedőre közel 600 csapat - köztük szép számmal határon túli -jelentkezett. A szeptemberi felhívás után elsőként egy feladatfúzet elméleti és kutató munkát kívánó kérdéseire kellett választ adniuk. Itt a közvetlen, szűkebb pátria közgyűjteményeit keresték fel, s ismerkedtek meg az ott folyó munkával, kiállításokkal. A beküldött megoldások bizonyították, hogy a diákok bizony sok szorgos percet töltöttek el ezekben az intézményekben, s a kollégáktól tudjuk, hogy nem egyszer tettek fel komoly ismeretről tanúskodó kérdéseket is. A feladatok már ebben a fordulóban is kitekintettek az ország és a főváros leghíresebb múzeumaira, könyvtáraira. A játékos rejtvények magas színvonalú megoldása dicsérte a diákok alapos szakmai munkáját. A döntőre a Magyar Nemzeti Múzeum gyönyörűen felújított dísztermében, a régmúlt időket idéző történelmi falak között került sor, a 16 legjobban felkészült csapat részvételével. Az alkalomhoz illően berendezett teremben, a maguk tájegységére jellemző, szebbnél
