Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)
Módszertan - műhely - közlemények - Nagy László G.: Ezredfordulók kapcsán - fejezetek a történész-muzeológusképzés történetéből
Évfordulók kapcsán — fejezetek a történész-muzeológus képzés történetéből Nagy László G. Kettős évfordulóhoz érkezett szűkebb szakmánk, a történeti muzeológia: pontosan 40 esztendeje, 1963-ban kezdődött az ELTE Bölcsészettudományi Karán az „újkoros muzeológusok" egyetemi oktatása, és 20 éve annak, hogy - 1983 nyarán - a közben néhány évig szünetelő, majd újjászervezett képzés első csoportjának hallgatói kézhez kaphatták diplomájukat. E jubileumok adnak alkalmat a visszaemlékezésre, egyben az eltelt évtizedek értékelésére és néhány mai gond felvetésére. L Az új- és legújabb korral foglalkozó történész muzeológusok egyetemi oktatásának kezdetei az 1960-as évek nagy múzeumi fellendüléséhez kapcsolódtak. Akkor jelent meg a magyar múzeumi struktúrát átalakító 1963. évi 9. tvr., majd az arra épülő számos jogszabály; létrejöttek a megyei múzeumi szervezetek. Sorra alakultak a legfiatalabb szakágat képviselő történeti, helytörténeti (vagy munkásmozgalom-történeti) gyűjtemények, osztályok; megnyíltak az első komplex történeti kiállítások (1965: Békéscsaba, 1967: Budapesti Történeti Múzeum, Magyar Nemzeti Múzeum stb.). Új szakmai folyóiratok láttak napvilágot, pezsgő műhelyvitákkal lapjaikon (1962: Múzeumi Közlemények, 1964: Legújabbkori Múzeumi Közlemények). Törvényszerűen merült tehát fel az igény a történész muzeológus szakemberek megfelelő, felső szintű képzésére is, ami a régészek, művészettörténészek, néprajzosok körében már régen megoldott kérdésnek számított.. A kezdetet az ELTE BTK dékánjának 1500/1963. sz. engedélye jelentette: a hozzájárulás egy speciális, kísérleti „újkori muzeológia" szak indításához. A hároméves, ún. „C" szakon 1966-ban végeztek az első hallgatók: Balog Ilona, Fegyó János, Ravasz Éva és Vass Ildikó. Valamennyien múzeumba kerültek, és később a szó igaz értelmében vett szakmai „karriert" futottak be. A minisztérium vezetése ennek, majd a hasonlóan sikeres következő évfolyamnak a tapasztalatai alapján hozta meg döntését - 49.100/1967. MM utasítás részeként - a szaknak a Történelem Segédtudományai Tanszék keretében történő véglegesítéséről, így indult (Magyarországon elsőként és mind a mai napig egyedüliként) az „új- és legújabb kori történeti muzeológus"-ok egyetemi képzése, ahol 1975-ig évente 3-4 hallgató végezhetett - köztük e sorok írója is. A szaporodó intézmények azonban egyre több diplomás szakembert igényeltek. 1973ban már olyan előterjesztés készült a Művelődésügyi Minisztériumban, az Egyetemi és Főiskolai, valamint Múzeumi főosztályok támogatásával, amelyben a muzeológia „B" (azaz négyéves képzésű) szakká történő továbbfejlesztését, és 15-20 fő évenkénti felvételét javasolták. (Sőt: a „Bölcsészettudományi Karok tantervi irányelvei és képzési rendje" című, 1974-es vitaanyag az „A" szakos, azaz 5 éves oktatást is elképzelhetőnek tartotta.) A valóság azonban másképpen alakult, főbb professzor (Léderer Emma, Molnár József) váratlan halála, mások (mint Gerelyes Ede) hosszabb külföldi kiküldetése, ill. különböző átszervezések, munkahelyváltások miatt a képzés gyakorlatilag ellehetetlenült; 1975 őszétől évekig szünetelt.
