Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Módszertan - műhely - közlemények - Tóth G. Péter: A tárgyak újraalkotása. A „történeti" és az „ethno"-muzeológia elmosódó határai

hozzátehetjük azt is, ami összeköt, az szét is szakít. Ahogy Clifford Geertz Max Weber nyo­mán mondta: „úgy vélem, hogy az ember a jelentések maga szőtte hálójában függő állat". Majd hozzáteszi: „A kultúrát tekintem ennek a hálónak..." 12 Elias civilizációs elméletét a feje tetejére állítva Hans Peter Duerr azt a kultúrtörténeti átalakulást mutatta be, ahogyan az életmódjukkal magukat még feltehetően teljesen azono­sító korai kőkorszaki emberek közösségeiből kialakultak az adott világot megvető, a túlvilág felé forduló civilizációk, illetve hozzájuk kötődő világszemléletek. A civilizáció folyama­tának mítoszáról írt, eddig öt vaskos kötetben több ezer oldalon kifejtett Norbert Elias­kritika azonban nemcsak a korábban „nyers" ösztönök felett mindinkább úrrá levő nyugati kultúra teóriáját fordította a visszájára, bemutatva, hogy a barbárnak tartott - s alkalomadtán erre hivatkozva leigázolt - társadalmak semmivel sem tekinthetők primitívebbnek, vadab­baknak, vagy civilizálatlanabbak a mienkénél, de a lebilincselő kötetek - a civilizációkat elsősorban a női testhez való viszonyuk szerint összehasonlítva - egyben az emberi életmód általánosan jellemző, nem kultúra-specifikus közös vonásait sorra vették. 13 „Miért kell mindenáron egy civilizációt kifejlesztenünk, amikor korábban még minden meglehetősen oké volt?" 14 - írta kissé cinikusan Duerr - „Emberi generációk ezrei éltek vadászként bol­dogan és elégedetten, az asszonyok gyűjtögettek, a férfiak vadásztak, kevés volt a munka, sok a szabadidő (pl. a barlangok kifestésére), nem volt háború (kevés ember, sok hely). Rendben van. Ám egyszer csak ezek az emberkék elkezdtek letelepedni, növényt termesz­teni, sokat dolgozni, egymással hadakozni, barátságtalanokká váltak, isteneik is barátságta­lanokká leltek stb. Miért?" 15 A válasz szerinte a népesség növekedésében keresendő, mely egyszerűen kikényszerítette a civilizációt. „A vadon felől visszapillantva immár van mihez képest elmarasztalni - relativizálni - ezt a mi világunkat. Van szilárd nézőpont a kultúrkriti­kához. S ezzel, paradox módon, ismét visszatérünk a nyugati civilizáció nagy tradíciójá­hoz." 16 Hans Peter Duerr a különböző „életmódokat" valóban különböző világoknak, s nem ugyanazon világról szőtt különböző meséknek tekintette. 17 így a „modern civilizáció veszé­lyeztetett zárványait" valódi alternatívaként tudta bemutatni a mi életmódunknak. Nagy­szabású munkái az „élet egységének" egyszerű és nagyszerű dolgairól szólnak. Hans Peter Duerr humánteológiai, etnológiai ihletettségű eszmefuttatása esetleg alterna­tívát nyújthat a „történetivé" kikiáltott múzeumi tárgyak kortárs bemutatásához is. A „tör­téneti" tárgyak gyűjtéséi ez a gondolat már részben átitatta. Itt elsősorban az a belátás hatott ösztönzőleg, hogy a valóságos, előttünk lejátszódó jelenségekben szerepet kapnak a „múlt" rekvizitumai, hisz azok szerves és egységes teret képeznek körülöttünk. A tárgyat használó személyek, - hiszen a tárgyak e személy méretére vannak szabva s alakítva - testi tulaj­donságairól még azok az egyen- és díszruhák is árulkodnak, amelyeknek pedig elsődleges céljuk épp az, hogy elfedjék az. egyént. De a tudományos szemlélet érvényesítése is könnyebb, ha a szórványosan fennmaradt emlékeket a jelen tapasztalati tereiben vizsgáljuk. Nemcsak az ember bonyolódik újabb és újabb tárgyi világokba, a tárgyak élete is mindunta­lan összefonódik az emberi világokkal. Nem árt, ha tudomásul vesszük, hogy a jelen élet­módja, tárgyi kultúrája is éppolyan változékony, mint amilyen változékonynak és változa­tosnak gondoljuk a múltat. Egy kísérlet erejéig, - talán egy kiállítás alkalmával (?) - érde­mes tehát elszakadni a „történetiség" merev kronologikus rendjétől, és helyette az emberre szabott, az „élet egységét" hirdető és a mi életmódunknak is alternatívát nyújtó mesterséges, emberre szabott, „akkor és ott", illetve „itt és most" szerveződő világot teremtenünk. 12 GEERTZ, C. 1994. 172. p. 13 MIKLÓS T. 1998. 228. p. 14 DUERR, H. 1982-1993. 15 DUERR, H. 1998. 226. p. 16 MIKLÓS T. 1998. 226. p. 17 MIKLÓST. 1998. 224. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom