Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)
Módszertan - műhely - közlemények - Ferencziné Sedlmayr Krisztina: Beszéljünk a zászlókról!
es beszédes elemei legyenek. A Magyar Nemzeti Múzeum állandó történeti kiállításán mégis feltűnően kevés látható belőlük. Különösen fájdalmasan hiányolhatjuk a céhzászlókat és a 19. század végének egyleti, ipartestületi anyagát. Szerepeltetésüket nemcsak, sőt nem elsősorban szépségük indokolná, hanem az a tény, hogy koruk társadalmát emblematikusan képviselik. Mielőtt megnéznénk, milyen megfontolások vezették a rendezőket abban, hogy a zászlókat ilyen kevéssé „használják", sietve szögezzük le, hogy a kiállítás két termében (IX. és XVII.) is központi helyen, kiterítve egy-egy nagyméretű zászló az ábrázolt kor és téma jelképeként jelenik meg. Könnyű belátnunk, hogy a zászlók nehezen kiállítható tárgyak. A műtárgyvédelmi szempontok fektetett vagy döntött elhelyezésüket indokolják, így azonban csak egyik lapjuk látható. A rúdon vagy felső részüknél rögzített, lógatott zászlók a történeti kiállítások értékes hangulati elemei (a bemutatás e módjáról a hadtörténeti muzeológia nem is mond le egykönnyen), ám a műtárgy ezt alaposan megsínyli. Hogyan kell hát a zászlókat kiállítani úgy, hogy mindkét lapjuk élvezhető legyen és mégse sérüljenek? A Magyar Nemzeti Múzeum állandó történeti kiállításán a már emlegetett cserkészzászló hatalmas légkondicionált üvegvitriné mindkét követelménynek eleget tesz: a zászló alá szerelt tükörben a vármegyék címereivel díszített hátlap is jól látható. Ezt a megoldást azonban nemhogy egy időszaki kiállítás, de még egy kisebb költséggel készülő állandó tárlat rendezőinek is hiába ajánlanánk. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a koporsószerü vitrin óriási helyet foglal el és meglehetősen elidegenítő hatású. A legújabb kortörténete/társadalomtörténete a múzeum kiállítási programjában nem kap túl nagy szerepet; így lehetséges az, hogy a gyűjteményt az. elmúlt évtizedben - az újszerzeményi tárlatokon kívül - egyetlen kiállítás egyetlen zászlója képviselte. 3 A zászlók bemutatásának sajátos nehézsége sem indokolhatja ilyen mértékű mellőzésüket. A szegedi kiállítás, ahol a zászlókat fektetve, döntve, vagyis csak „félig" láthattuk, meggyőzően igazolta, hogy e tárgyfajta a látogatók rendkívüli érdeklődésére számíthat. A gyűjtemény jövője A Legújabb Kori Főosztály zászlóinak döntő többsége az 1955-től a rendszerváltás utáni első évekig terjedő rövid időszakban került a gyűjteménybe. A gyarapodás - mely az első 3 Női sorsok a XX. században. Rend.: Petcrdi Vera-Sedlmayr Krisztina 3.b. kép: Szociáldemokrata munkás zászló hátoldala 1930. Fotó: Farkas Árpád
