Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)
Tanulmányok - Veres László: A közhasználati üvegek tipológiája
piros alapon sárga vagy fehér fonáldísz is. Az ily módon díszített butéliák már ritkábbak. Hasonlóképpen ritkaságszámba mennek azok a gömb testű zempléni butéliák is, amelyeknél a díszítés csak az üveg színezésében jelenik meg. Egyszerű piros, bordó, kék, lila és barna színű butéliák maradtak fenn, de az emlékanyagban tarka mintás is található, amit sokszínű, összekevert üvegmasszából készítettek. Ezeknél az edényeknél az egymásba folyó tejfehér, piros, kék, bordó színek márványszerüen hatnak. A Zempléni-hegység falvaiban, de különös 0-, Új- és Középhután, mai közigazgatási nevén Háromhuta lakosai a fonáldíszítésű üvegeket „habos" üvegeknek nevezték. A „habos" butéliák a borospalackok mellett a regéci huta másik jelentős termékféleségét képviselték. Ezeket is Tokaj-Hegyalján értékesítették elsősorban. A reneszánsz hatású díszítmény Erdély területén kívül egyedül csak a regéci hutára voltjellemző. A fonáldíszek elterjedését minden bizonnyal azoknak az olasz mestereknek köszönhetjük, akik Erdélyben az üvegkészítést meghonosították. A fonáldíszítés különböző megoldásait először a 17. századi erdélyi üvegeken érzékelhetjük. E díszítőtechnika regéci meghonosodására csak az szolgálhat magyarázattal, hogy ez a huta állott a magyarországi üzemek közül a legszorosabb kapcsolatban az erdélyi üveggyártással. A források többször tájékoztatnak arról, hogy üvegesek erdélyi hutákból Regéére távoztak. Tehát ez. a kapcsolat elsősorban a munkások révén jutott kifejezésre. Nagy hatással lehetett a regéci huta termelésére, hogy közelében a Károlyi család által alapított huták voltak. A Károlyiak rendkívül sokat tettek az ország keleti része üvegiparának fejlesztése érdekében. Amikor a radványi uradalomban a 18. század második felében hutákat alapítottak, nyilvánvalóan Erdélyből telepítettek át munkásokat, akik ismerték a fonáldíszítés technikáját is. A Károlyi-huták közelsége - különösen a radványi uradalom üzemeinek bezárta után - közvetett formában a szakértelmet, majd közvetlen formában a munkaerő-utánpótlást biztosította a regéci hutáknak. A zempléni habos díszü butéliákhoz hasonló szépségüek a bakonyi somhegyi butéliák. A Bakony vidékén is csak palackoknak nevezik ezeket a csodálatos kivitelű tárolóedényeket, amelyekben jobb minőségű borokat tartottak. Amíg a zempléni darabok között 18-19. századiak egyaránt megtalálhatók, addig a somhegyi butéliák döntő többsége az 1830-1850-es években készült. Az 1815-1859 között működő somhegyi huta butéliáit főként a szentgáli kisnemesek vásárolták. Szentgál lakói királyi vadászok voltak, és a királynak vaddal adóztak. A hagyomány szerint vadászat után kocsival vitték Bécsbe az adónak szánt vadat, háromszáz nyulat és háromszáz seregélyt. 1839-ben, amikor útlevélben biztosították a bécsi udvari konyhának szánt vadállomány vámmentességét, ebben a dokumentumban három szarvas, 14 dámvad, 26 nyúl és 240 húros rigó szerepelt. Szentgál címerében királyi vadász mivoltukra utalásképpen ugró szarvasra lövő vadász látható. Ez szerepel a község 1662-ből származó pecsétjén is. 16 A szentgáliak részére készített butéliákon gyakran fedezhető fel a község címeréből átvett ugrószarvas-molívum, amelyet önmagában vagy a szarvasra lövő vadásszal együtt gravíroztak az edények testére. Kétféle formájú somhegyi butéliát ismerünk. Az egyik csoportba sorolhatók tárolórésze hasáb formájú, míg a másiké kúpszerű. A tárolórészekhez hosszú - kb. a tárolórész magasságának egyharmadát kitevő nyakrész csatlakozik. A hasáb testű butéliák nyakrészén 1-2 fogógyűrű helyezkedik el, amelyeket utólag forrasztottak az üvegre, s gyakran kék színű üvegből készültek. A kúpos testű butéliákon csak ritkán figyelhető meg a fogógyürü. A gravírozott díszű somhegyi butéliák legszebb emléke egy nagyméretű, fogógyürükkel ellátolt hasáb testű üveg. A 38 cm magas edény egyik oldalán ugró szarvasra lövő vadász, a másik oldalon pedig pipázó férfialak gravírozott képe látható. Felirata: „Éljen Cs. M. 1844." A Cs. M. monogram Csapó Mihály vadászbíró nevének rövidítése. A pipázó ember - lehet, hogy Csapó uramat akarta 15 TAKÁCS B. 1966. 46-47. pp. 16 VAJKAI A. 1959. 33. p. cs 316-321. pp.
