Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 3. (Budapest, 2003)

Módszertan - műhely - közlemények - Kaposvári Gyöngyi: A szolnoki múzeum 70 éves

1940. jún. 2-án a Szapáry-szobor leleplezése alkalmából a művésztelep néprajzi kiállítást rendezett. A kiállított tárgyak egy részét a múzeumból kölcsönözték. Az anyagot dr. Gönyey Sándor, a Néprajzi Múzeum igazgató őre is felülvizsgálta. Balogh Béla keserűen jegyezte meg, hogy a tárgyak legnagyobb részét a kiállítás után vissza kellelt adniuk tulajdonosaiknak, mert nem voltak hajlandók a városi múzeumnak átengedni. Az a törekvése is kudarcot vallott, hogy megnyerjen néhányakat a néprajzi gyűjtés rendszeres munkájának, a város rendszeres néprajzi átkutatása ügyének. Előadások Az egyesület az ismeretterjesztést is fontosnak tartotta. 1935-ben hat előadást szerveztek, nagy sikerrel. „A város legműveltebb közönsége a gimnázium rajztermét [...] alkalommal színültig megtöltötte. '8 „Feszült figyelem és zajos taps kísért minden előadást. "9 1936ban is folytatták az előadásokat, de a költségei lényegesen megnövekedtek, mert a város az ingyenes plakátragasztás kedvezményét megvonta. Az 1936. évi munkáról szóló jelentés arról számol be, hogy „Takarékossági okokból az 1936-37. év felén kénytelenek voltunk beszüntetni a tudományos és ismeret/erjesztő előadásokat. Emiatt a közönség egy részének rosszallásában volt részünk. " Dr. Balogh Béla 1941-ben Debrecenbe költözött, és bár a múzeumi gyűjtőhellyel nem szakadt meg a kapcsolata, természetszerűleg nem tudott a korábbiaknak megfelelő időt szánni rá. Állandó alkalmazottja az intézménynek nem volt, ennek következtében a világháború során komoly veszteségeket szenvedett. Ezzel le is zárult Szolnok Város Köz7. kép: A szolnoki múzeum külső képe ma 28 DAMHA 58/1935. 29 DAMHA 135/1936.