Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)
II. Módszertan - műhely - közlemények - Viga Gyula: Életrajzok a magyar múzeumügy 200 évéből
Herman Ottó, Herrmann Antal, Márki Sándor és Posta Béla személyes hatása, valamint Kolozsvár pezsgő tudományos-kulturális közélete, az intenzív honismereti, néprajzi, népnyelvi és helynévgyűjtő mozgalmak meghatározták tudományos érdeklődését. A néprajzi terepmunka gyakorlatába Jankó János és Seemayer Vilibáld vezette be. Jelentős tárgygyüjtő tevékenységet végzett az ősfoglalkozások körében, elsősorban Erdély halászatának eszközeivel gyarapította az EKE és a MNM Néprajzi Osztálya kollekcióját: főleg Kalotaszeg, Maros-Torda, Udvarhely, Csík és Háromszék, ill. Bereg, Ung és Máramaros vármegyék területén végzett tárgyi gyűjtéseket. Erdély halfogásának hagyományáról összegző tanulmányokat jelentetett meg a Néprajzi Értesítő hasábjain (III-IV. 1903-1904). Figyelme később az együtt élő népek kulturális kapcsolatai, műveltségi érintkezései felé fordult, kutatta a ruszin-magyar-román érintkezések vallás- és művelődéstörténeti kérdéseit, Bizánc, ill. az ortodoxia valamint a görög katolikusság és a kálvinizmus egymásra hatásának nyomait Köztes-Európa népeinek tradíciójában. A keleti kereszténységnek meghatározó jelentőséget tulajdonított mind a román, mind a ruszin néphagyományban, rámutatott a keleti egyház papjainak meghatározó szerepére a hiedelmekben, a pogány hagyományok konzerválásában. Kiemelten foglalkoztatta a ruszinság históriája, vallásosságának története, de nagy figyelmet szentelt a vlach problematikának is. Vizsgálataiban központi szerepet kapott a táj és az ember viszonya: a románság és a ruszinság marginális Kárpát-medencei szerepkörét - a keleti vallás mellett - ezzel magyarázza. Figyelmét nem kerülték el a változások és az asszimiláció problematikája sem. 1916-tól két évig szerkesztette az Ukrania című folyóiratot. 1919-ben javaslatot tett és programot készített a Munkácsi Püspökség Egyházi Múzeumának létrehozására. Behatóan kutatta a régi magyar és román, ukrán/ruszin könyvészetet, megpróbálkozott lengyel-magyar szótár készítésével is. Széles körű nyelvtudása révén, nagy szerepet játszott az orosz-, az ukrán-, a lengyel-, a románkutatások megismertetéséért, eredményeik bekerüléséért a hazai tudományosságba. A térség együtt élő népeinek történetét egységes állami keretben képzelte el, ami kihatott egész tudományos és politikai szerepvállalására, közvetve egész életművére is. * Több lexikonunk (Magyar életrajzi lexikon II. 804., Magyar néprajzi lexikon V. 118.) - tévesen Munkácsot adja meg Sz. H. születési helyeként, hasonlóan azt említi Borsa Gedeon is (1959). F.m.: A múzeumok és az E(rdélyi) K(árpát) E(gyesület) múzeuma. Klny. a Magyar Polgár című lapból (254. Szám, Kolozsvár, 1902). Kossuth Lajos a rutén népköltészetben. Ethn. XVIII. (1907) 157-162., 235-248., 299-307., Sz. II.-Alexics György: Szegedi Gergely énekeskönyve XVI. századbeli román fordításban. Protestáns hatások a hazai románságra (Budapest, 1911), Adalékok Szabó Károly Régi magyar könyvtár című munkájának 1-2. kötetéhez. Pótlások és igazítások, 1472-1711. (Budapest, 1912), Jegyzetek a görög kultúra Árpád-kori nyomairól (Budapest, 1913), Sz. H.-Bilák Izidor: Dolha és vidékének néprajza. Néprajzi Értesítő XVI. (1915) 129-148., XVII. (1916)141-158. írod.: Borsa Gedeon: Sz. H. A Könyvtáros, IX. (1959) 4. szám 263-266., Udvari István: Adatok Sz.H. munkásságáról. A Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtárának Közleményei, 189. (Debrecen, 1998), Udvari István-Viga Gyula: Sz. H. és négy levele Hennán Ottóhoz. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve XXXVIII. (1999) 1299-1314., Udvari István-Viga Gyula: A néprajzos Sztripszky Hiador. Néprajzi Értesítő LXXXI. (1999) 147-175.
