Pintér János szerk.: Történeti Muzeológiai Szemle: A Magyar Múzeumi Történész Társulat Évkönyve 2. (Budapest, 2002)

II. Módszertan - műhely - közlemények - Viga Gyula: Életrajzok a magyar múzeumügy 200 évéből

mok feketekerámiáiból (1982). Kutatásainak központjában az 1960-as évektől az extenzív állattartás és a pásztorkodás történeti-néprajzi vizsgálata állt (Az extenzív állattenyésztés Magyarországon. Debrecen 1971., Tanulmányok a magyar pásztorkodás köréből. Debrecen 1984., A sertés Magyarországon. Debrecen 1991). Miskolci munkássága során közreadta a város 18. századi orvosi helyrajzát (Benkő Sámuel: Miskolc várostörténeti-orvosi helyrajza. Sajtó alá rendezte és tanulmánnyal ellátta Sz.J. Miskolc 1979), több kötetet és tanulmányt szentelt Herman Ottó tevékenységének (Írások Herman Ottóról és a Herman Oltó Múzeumról. Miskolc 1988., Herman Ottó, a parlamenti képviselő. Miskolc, 1996). Számos munkájában foglakozott Észak-Magyarország népművészetével, hangsúlyosan kutatta a múzeumok pásztorművészeti anyagát (Megyaszói festett asztalos munkák 1735-ből. Miskolc 1980., Pásztor ivócsanakok Északkelet-Magyarországon. Miskolc 2001). - Aktív tudományos és társadalmi közéletet folytatolt. Tagja majd elnöke volt (1979-) az MTA Miskolci Bizottsága Történettudományi és Néprajzi Szakbizottságának, tagja az MTA TMB majd Néprajzi Bizottságának és Doktori Tanácsának (1998-), a Múzeumi Tanácsnak (1979-) a Magyar Néprajzi Társaság Választmányának (1983-) és a Népi Iparművészeti Tanácsnak (1970-80-as évek), tanácsadója a Bükki Nemzeti Parknak majd az Aggteleki Nemzeti Parknak, s még számos miskolci, megyei és országos szakmai testületnek. Meghatározó szerepet játszott a miskolci bölcsészképzés megindításában: a Miskolci Egyetem Művelődéstörténeti és Muzeológiai Tanszékének alapító vezetője (1992-1995), az ÉszakMagyarországi Universitas elnöke volt (1993-). 1990-1994 között Miskolc város közgyűlési képviselője, egyben az önkormányzat Kulturális Bizottságának elnöke volt. Tevékenységéért a Móra Ferenc Emlékéremmel (1984), a Magyar Néprajzi Társaság Györffy István Emlékérmével (1985) és Állami Díjjal (1988) tüntették ki. F.m.: Die Ornamentik der Ungarischen Schwarzkeramik. Separatum az Acta Ethnographica Hungarica IX. kötetéből: Közlemények a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Néprajzi Intézetéből. Debrecen I960., A magyar feketekerámia és kelet-európai kapcsolatai. Műveltség és Hagyomány I—II. 165-192. Debrecen, I960., Nomád tclcltetcsi rendszer az Alföldön. Műveltség és Hagyomány VIII. 85-136. Debrecen, 1966., Migráció és makkoltatás az Alföld keleti peremvidékén. Műveltség és Hagyomány X. 55-84. Debrecen, 1968., Az akol típusa és funkciója. Népi kultúra Népi társadalom IV. 39-80. Budapest, 1970., A honfoglalás kori magyarság állattenyésztő technikája. Kovács László-Paládi-Kovács Attila szerk.: Honfoglalás és néprajz, 69-83. Budapest, 1997. írod.: Veres László-Viga Gyula szerk.: Szabadfalvi József munkássága (Miskolc 1998) Sztripszky Hiador (1875. márc. 7. Szélestó (Bereg vm.)*-1946. márc. 9. Budapest): magyar és ruszin néprajzkutató, bibliográfus, nyelvész, irodalomtörténész és műfordító. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetemen kezdte (1893), de hamarosan átiratkozott Kolozsvárra, s a Ferenc József Tudományegyetemen régészeti, néprajzi és nyelvészeti stúdiumokat hallgatott. Diplomát és tanári oklevelet szerzett, néprajz tárgykörből (Az erdélyi halászat ismeretéhez. Régi és mai halastavak, Kolozsvár, 1908) bölcsészdoktori címet kapott (1909). Bár már egyetemi hallgató korában alkalmazták és 1901-ben gyakornoki megbízást nyert az Erdélyi Kárpát Egyesületnél, ahol mintegy 7000 tárgyat gyűjtött az Egyesület múzeuma számára, s megrendezte a Mátyás király ünnnepség múzeumi kiállítását, Kolozsvárt nem jutott muzeológus álláshoz. Máramarosban segédtanfelügyelő volt (1909), majd 1910-1918 között a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának munkatársa. 1918 őszén, az őszirózsás forradalom után - lemondván múzeumi állásáról - a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium kisebbségi osztályát vezette. A Tanácsköztársaság bukása után a Nemzetiségi Minisztériumban alkalmazták, majd - politikai okok miatt - kényszernyugdíjazták. Néprajzi tevékenysége ezután már nem számottevő, de filológusként és bibliográfusként rendkívül eredményes volt.