Kurázsi Napló, 1995 (2. évfolyam, 1-5. szám)
1995-02-07 / 4. szám
Kurázsi Napló HOGYAN LEGYÜNK BETEGEK ÉS HOGYAN No.. Kártyázunk, vagy nem kártyázunk ? Tök az adu ? A biztosítási elv, miszerint csak az kaphat orvosi ellátást, aki biztosítási díjat fizet, illetve aki helyett - pl.: munkanélküli, foglalkozás nélküli, szociálisan ráutalt - az állam fizet, ütközik két másik alapvető elvvel. Az egyik az, hogy egyetlen állampolgár sem maradhat ellátatlan, a másik, hogy az orvos köteles minden rászorulót ellátni, legalább az elsősegély szintjéig. így aztán elérkeztünk oda, ahonnan elindultunk, minden állampolgárnak meg kell adni az egészségügyi ellátást, legfeljebb ezt korábban a személyi igazolványára kapta, most meg kártyája van. A kettő között a különbség néhány százmilliócska, ami szó szerint kirepült az ablakon, mert ilyen szép kártyát csak külföldön lehetett csináltatni. _ Menjünk tovább. Időközben kiderült, hogy a kártyák nem felelnek meg a célnak. Először is a személyi számot írták rá, ami évek óta tilos és alkotmányellenes. Továbbá semmiféle fontos információt nem tartalmaz. Most ki fogják cserélni őket, hogy mennyiért az titok. Ezután mindenki kap egy személyre szóló kódszámot - állítólag - amit természetesen megint be kell táplálni a gépekbe, figyelemmel kísérni, jelenteni, adminisztrálni, stb., stb. Elhangzott az is, hogy meg kell akadályozni a kártyák hamisítását. Hogy miért kellene hamisítani, mikor mindenki könynyedén hozzá juthat, azt nem értem, én mindenesetre még nem találkoztam amolyan álarcos, marcona kártya-hamisítóval, dehát sose lehet tudni. Olyan ez az egész, mintha attól félnénk hogy valaki WC-papírt hamisít. Nahát , ott tartottam, hogy a betegek leadták a kártyájukat a kedvenc háziorvosuknak, aki gyűjtötte is azokat nagy mohón, mert azt mondták neki, hogy minél több beteg helyezi belé...a bizalmát..., annál több lesz a jövedelme. Ki is alakultak az orvosi mammut-jövedelmek már olyan is volt, akinek 30.000,- bruttó volt a jövedelme, ami igazán szép pénz, már majdnem eléri egy közepes fiatal köztisztviselő fizetésének felét, valamint majdnem eléri a polgármesteri fizetés egyharmadát. Feszelegtek is az orvosok, mint két cső kukorica egy zsákban! Nem bírtak magukkal! Na rá is fáztak. Az éber központ felfigyelt és bevezették a degressziót. Ez a szép tudományos szó ehelyben azt jelenti, hogy ha túlságosan sokan jelentkeznek egy orvoshoz, akkor abból levonnak néhány százat és ezért nem fizetnek "fejpénzt". Ellátni természetesen el kell, naná, de a központ csak mondjuk 2000 betegért fizet, a további 5, vagy 600-ért ne fizet. Miért? Csak! így aztán - logika és igazságosság, oh! - azok az orvosok jártak legrosszabbul, akikbe a legtöbb beteg helyezte... a bizalmát..., mert tőlük vontak le fontban a legtöbbet, de el kell látniuk továbbra is a hozzájuk bejelentkezett, lényegesen nagyobb számú beteget... Lépjünk tovább... A háziorvosi szolgálatról szóló rendelet most lesz három éves. Mit mondjak... "... az orvosválasztás a választani kívánt háziorvosnál történő jelentkezésnél veszi kezdetét..." Szándékosan idéztem ezt a gyönyörű, "hivatal-magyarul" mondatot - kiváló magyar tanára lehetett a fogalmazónak - hogy érzékeltessem, milyen esztétikus gyönyört jelent egy ilyen rendelet végigolvasása. És milyen hosszú egy ilyen rendelet! Nem hiszik el, 160 oldal, tele szebbnél-szebb mondatokkal. Lássuk, "hogy veszi kezdetét..." Én, kérem mint tiszaföldvári lakos, ha úri kedvem úgy tartja, leadhatom a kártyámat egy soproni családorvosnak. Ettől kezdve én értem a Társadalombiztosítás a soproni orvosnak fizet. Ne tessék megijedni, a soproni orvos sem megy a falnak ettől, kb. 70 forintot kap értem havonta, még ettől sem kell megijedni, ez nem az orvos fizetése, hanem mint fentebb részleteztem, a rendelő, az ápolónő, az asszisztens, a takarítónő, a villanyszámla, abúr, abúr, a vaskalappal, stb... Én, miután a náthámmal nem utazhatom Sopronba, jelentkezem a lakóhelyem "területi ellátási kötelezettséggel" a gondozó családorvosnál, itt Földváron. Ez az orvos köteles engem ellátni, noha a kártyám Sopronban van. A vizsgálatnál kitölt egy "ambuláns naplót" két példányban, az egyiket elküldi az én soproni orvosomnak, hogy tudjon róla, hogy engem ellátott, a tőpéldányt pedig megtartja, hogy bemutathassa a Társadalombiztosításnak. Ezért az orvos 250 forintig terjedő maximális díjazásban részesülhet, ha lenne erre pénz. De nincs. így aztán, akár 10 forintot is kaphat ez a magáról megfeledkezett, pénzimádó, egészségügyőr az én ellátásomért. Nem csoda, hogy nem férnek a bőrükben. Egyszerű , nem? Mi van akkor, ha egyszerre kezdem nem szeretni az orvosomat. Piszkál, nem ir ki táppénzre disznóvágáskor, hülyén néz, amikor elmondom, hogy sziv-fehérmáj-és lép-cső felső görcsöm van, ami lemegy a bal nagylábamujjába. Le kellene engem százalékolni. Szóval más orvost keresek, aki megért engem. Itt kezdődnek a disznóságok. Először is ezt a sasszét egyszer csinálhatom évenként. Ezt is csak akkor, ha egy másik orvos írásban nyilatkozik, hogy befogad. Gondolják, hogy befogad valaki ? Egy frászt ! Mert öszszebeszélnek. Na de kioktattak engem, ha elkérem az orvostól a kártyát, ha lehúzom a nadrágomat és megmutatom, hogy...., ha könyökből hajlítgatom a kezemet, ha bevágom az ajtót, akkor is köteles ellátni. Ha nem, akkor följelentem és megnézheti magát. Hát igen, megnézheti ... Király 4
