Kurázsi Napló, 1995 (2. évfolyam, 1-5. szám)
1995-02-01 / 3. szám
Kurázsi Naptó HOGYAN LEGYÜNK BETEGEK ÉS HOGYAN NEKártyázunk, vagy nem kártyázunk ? Tök az adu ? Ott hagytam abba, hogy valamit kitalálunk, megszervezzük, nem sikerül, magmagyarázzuk, azután megint kitalálunk valamit. A biztosítási kártya gondolata egy nehéz, dis nótoros vacsora utáni rémálom során születhetett. Kezdetben volt a körzeti orvos egy meghatározott területen és volt a beteg az állampolgári jogon járó orvosi ellátással.- Az állampolgári jogot biztosítási joggal kell felváltani - álmodta valaki a fenti disznótoros vacsora után, Aki biztosítási járulékot fizet, kap egy kártyát, ami feljogosítja az orvosi ellátásra. Kártyát kapnak az eltartott családtagok is. A kártyát ahhoz az orvoshoz adja le, aki neki szimpatikus, így megoldódik a szabad orvos-választás gondja is. Az ellátó orvos jövedelme attól függ, amennyi kártyát hozzá leadtak, tehát abban lesz érdekelt, hogy minél több beteg szimpatizáljon vele. Az orvosnak havonként kifizetett "kártyapénz" egy nem túl bonyolult pontozásos rendszer szerint áll össze. Ez a pontrendszer többet ad az idősebbekért és a gyerekekért, akikkel több gond van, viszonylag kevesebbet a felnőtt korosztály tagjaiért. A kártyapénzből az orvos kifizeti a maga és segítőtársai bérét, fenntartja a rendelőjét, műszereket és fogyóeszközöket vásárol, tehát nemcsak gyógyít, hanem gazdálkodik is. Az állampolgár, akinek nincs biztosítása, ill. biztosítási kártyája, esetenként meghatározott tarifa szerint fizetni kénytelen az orvosi ellátásért. A kiadott kártyák számítógépes nyilvántartásba kerülnek és naprakész információt szolgáltatnak a társadalombiztosítás szervezetének, hogy honnan és mennyi biztosítási járulék folyik be a munkáltatóktól és a munkavállalóktól, tehát megfelelően tud tervezni és elosztani. Ilyen szép kerek az eszme, ami egy íróasztal mellett született. Mindössze egy apróságot nem kalkulált be: a sokszínű, bonyolult valóságot, a gyakorlatot. Megcsináltatták a kártyákat valahol külföldön. Azóta sem merte senki sem bevallani, hogy mennyibe került az egész. Nyolcszáz millió és egy milliárd között találgatják. Megszervezték az ellenőrző-apparátust, számítógépeket szereztek be, és így tovább. Kiosztották a kártyákat a járulékfizetőknek. Kiderült, hogy nagyon sok ember kártya nélkül maradt, mert sem dolgozó, sem családtag, sem nyugdíjas. Nosza, ezeknek adja ki a kártyát az önkormányzat. így lett kártyája Lajosnak, a 30 éves családtagnak, aki sohasem dolgozott, nem is fog, következésképpen soha sem fog egy petákkal hozzájárulni a társadalombiztosításhoz. Ha valaki elmegy dolgozni, új kártyát kap, ha máshová megy, megint új kártyát, ha munkanélküli lesz, megint, ha nyugdíjas lesz, megint. Ha a kártyát elveszti, ha a kutya levizeli, megint. Az új kártyával újra jelentkeznek a családorvosnál, ott nyilvántartásba veszik, a hónap végén a változást jelentik, a gép feldolgozza, a családorvos asszisztense megőrül, folyton szól a telefon, adatkiegészítés jön, megy, a számítógépek vörösen izzanak, a polgár kártyáját a kutya megint levizeli, nincs érvényes biztosítása, kórházba kellene küldeni, de ott nem veszik fel kártya nélkül, most mi a szart csináljak, dögöljek meg, üvölti a polgár elkeseredetten... A francba - mondja a családorvos.- Tizenöt millió magyar állampolgár miniszterelnöke akarok lenni - mondta annak idején boldogult Antall József. - Igaza lett - röhögnek keservesen az egészségügyiek. Tudniillik ennyi kártya van forgalomban az országban, hiszen már van olyan biztosított, akinek három kártyája is van, ráadásul egyikkel sem jelentkezett a családorvosnál, következésképpen nem érvényes a biztosítása, csak nyilvántartja a gép, mint háromszoros járadékfizetőt, csak a hónap végén rendeződik a dolog, amikor lejelentik a változást. Papírhegyek jönnek-mennek. kilószámra, senki nem tud semmit, mindenkinek rángatózik az arca, mindenki nyugdíjba akar menni mihamarabb, ez őrület, nem lehet kibírni. Legalább betegek ne jönnének, csak feltartják az embert, ha nem lennének betegek, csak-csak eladminisztrálnánk valahogy, de a betegek csak jönnek, panaszkodnak, gyógyszert kérnek, milyen dolog ez kérem, az embert nem hagyják adminisztrálni... Király
