Kurázsi Napló, 1994 (1. évfolyam, 3-17. szám)

1994-09-13 / 4. szám

KURÁZSI NAPLÓ 6 Levél - receptek a századfordulóról A hernádicskai Zsóka asszonynak kétségkívül volt szeme, füle és szíve az élet dolgai iránt. Egyik, 1886-ban írott leveléből megtudhatjuk, hogy Révész János azon tépelődik, miképp lehetne emlékezetessé tenni a pusztai népek számára a honfoglalás milleniumát. * Szeretlek én azérí és nagyon becsüllek, hogy úgy a szíveden uíse/eda 3e elvadultpusz­tai népednek a sorsáí Akármilyen hálái fanok és gonoszak is néha. 31a úgy gondolod, hogy a 3fonfogfafds ezer évére ián egy színdarab beianításával és bemuiaíásával leheí oíí, 3fomokpusztdn emlékezni, biztosan jól gondolod, fó lenne ez arra is, hogy Összejárjanak az iskolában az emberek.., ős a szokásos recept: ögy negyed kiló lencséi sós vízben megfőzzél egy negyed kilóny: oldalassál s egy darab kövéres disznóhússal Vékony, barnás rántás kell, finoman vágóit hagymái {eszünk bele és felöntjük a lencsével, amiből a húst előbb ki kell szedni 31a sűrű a leves, meleg vízzel hígítjuk, a husi kis darakokra öszzevágjik és visszatesszük a levesbe, üáíalás előtt még a következő kis húsgombócokatfőzzük bele. negyed kiló sovány disznócombot húsvágón két­szer megaprítunk, két tojássárgáját, borsot, sót és kis petrezselymet kevés zsíron pirítunk, összedolgozzuk és annyi zsemlemorzsát adunk hozzá, hogy kézzel apró gombócokat for­mázhassunk belőle. ..-3fa ebből a levesbőlmegbegyelsz, nem ér a szét— mondogatta nekem a SKamUÍoü élő Sztyuró nagyapám, akinek különben a haluska volt a keduenc étele. 3fát ne fíjjon, fázitson meg Uégedse, 3Cedvesem, az őszi széli 3sten óvja az egészséged és őrizze a mi szeretetünk:­­Zsóka" Miért!? Miért!? Miért!? Büdös gönye, avagy ki a lokálpatrióta Azt mondják, hogy Ti­­szaföldvár közterületei á­­polatlanok, szemetesek, kaszálatlanok az árokpar­tok, hogy nyáron poro­sak, esős időben sárosak az utcák. És így tovább. Ez merő rágalom! Ve­gyük például a Városháza előtti, sokat látott teret. Az nagyon is rendezett, úgyannyira, hogy az már túlzás. Ezért nagyon is helyénvaló, hogy a mű­emlék szökőkutat hagyni kell még egy kicsit rom­badőlni,nagyon jól fog mutatni ott az öreg tölgy­fa alatt, a buszmegálló egyedi design esőbeálló­jával együtt, egy csino­san aszalódott kutyate­temmel a látvány közép­pontjában. Az illetékes vandálok figyelmébe a­­jánljuk, hogy van a park­ban még egy-két pad, amelyeknek valami vét­kes tévedés folytán nincs letépve se a támlája, se az ülőkéje. És mi az, hogy nincs e­legendő utcai szemét­­gyűjtő?! Ami van, azt se használják, mert tele van ! Jó kifogás ! Minek dobál­ták tele! És a gaz az árokparton ! Az nem gaz, hölgyeim és uraim ! Az csupa, csupa hasznos növény. Gyógynö­vény, tiszta Maria Treben kertje az egész város. Úti­fű, papsajt, büdös gönye, iringó, kígyószisz, giliszta­űző varádics, gamandor, komondor, ebír, kefir, ku­tyatej, kecskerágó, egye­­dem, begyedem... No, a por és a sár föl­hánytorgatása ?! Bárki bármit mond, vétkes pazarlás volt hajdan az öntözőautó használata. Drága is volt, meg mi­nek. Egyszer úgyis esni fog az eső, azért locsol­janak, hogy még na­gyobb legyen a sár ? Innen nézve Tisza­­földvár tiszta, rendezett kis városka, szinte a Ti­szazug dísze. Akinek más a véleménye, az gőgös kozmopolita, semmibe veszi a régi lokálpatrióta hagyomá­nyokat. /berta/

Next

/
Oldalképek
Tartalom