Kurázsi Napló, 1994 (1. évfolyam, 3-17. szám)
1994-12-21 / 17. szám
KURÁZSI NAPLÓ Tűzoltóság Tiszaföldváron Ebben az évben városunkban voltak látványos események és voltak szerények, csendesek úgymond füalattiak. Ezzel á jelzővel a szerénységet, csendességet akarom kifejezni, mert a jelentősége viszont nagy. Nem kevesebbről van szó, mint városunk lakóinak biztonságáról, vagyonának egyfajta védelméről. Mit is jelent ez? Haladjunk időrendben! A Belügyminiszter rendeletével Tiszaföldváron Polgári Védelmi Körzetparancsnokság alakult. Ennek lényege, hogy a létrehozott szervezetek személyi állománya hivatott ellátni a város és környéke katasztrófavédelmi és kárelhárítási feladatait. Ezen belül a földrengés, árvíz, felhőszakadás, hófúvás, közlekedési katasztrófa által keletkezett károk felszámolását, a megrongálódott utak, közmüvek helyreállítását. A körzetparancsnokság keretén belül került létrehozásra egy "azonnalos" katasztrófavédelmi csoport és egy tűzvédelmi csoport. Ez utóbbi létrehozásához a JNK Szolnok Megyei Tüzoltóparancsnokság. Erről részletesebben is egy kicsit. Hosszas tárgyalás után megszületett az eredmény. A JNK Szolnok Megyei Munkaügyi Központ martfűi kirendeltségével kötött megállapodás alapján 1994. november 14-től 13 fő közhasznú fizetett tűzoltó kezdte meg munkáját. Ebben az évben a kiképzés, felszerelés, elhelyezés megoldása a feladat. Ezzel biztosítva lesz a működés úgy, hogy 1995. január 2-től megkezdik a 24 órás szolgálatot. Ettől az időtől fogva a nap minden órájában riasztható a városi tűzoltóság. Mindezek mellett azonban azt is el kell mondani, hogy a jelenlegi felszerelés használható, de eléggé elavult. Szükséges ezek cseréje. Ez a folyamat is elkezdődött, de nagyon lassú. Az eddig kapott kevés támogatásból nagyon kicsire futotta. A tűzvédelmi csoport vezetése mindent megtesz, hogy minél előbb új, a követelményeknek megfelelő felszerelés álljon a rendelkezésre. Ehhez az önkormányzat is tud erejéhez mérten segítséget adni, de szívesen fogadják a településen működő gazdasági szervek, vállalkozók segítségét, támogatását. Egy ekkora településen szükség van és kell egy tűzvédelmi szervezet, amelynek a most létrehozott csoport az alapja. A tűzvédelem, a mentés és kárelhárítás állami feladat, de közügy. Mindenkinek érdeke a tűzmegelőzés, de ha már megérkezett a baj akkor érdeke, hogy ez minél kevesebb kárral járjon. Ezért közügy a tűzvédelmi szervezet létrehozása, munkájának támogatása, segitése. Ezért kell vaklármától mentesen, gyorsan és pontosan jelezni a bajt. Csak így lehet gyors és pontos a mentés, a vagyon, a javak megóvása. Amint megtörténik a hírközlő eszközök, berendezések felszerelése a tűzoltóság helyi telefonszáma széles körben közhírelésre kerül. A szervezel munkáját a JNK Szolnok Megyei Tüzoltóparancsnokság egyetértésével és támogatásával SCHVAJDA ISTVÁN főelőadó a BM. Tűz- és polgárivédelmi parancsnokság JNK Szolnok Megyei Polgárivédelmi Parancsnokságának Tiszaföldvár székhelyű körzetparancsnokság megbízott parancsnok helyettese, a városi tűzés katasztrófa elhárító csoport vezetője és Béres László tűzvédelmi szakágvezető irányítják. Pártállami huncutságok 1957 februáriusában iskolai munka után egy vasárnap délelőtt ment hazafelé a tiszaföldvári gimnázium egyik, ún, "köztiszteletben álló" tanára. Szembe jött vele két fegyveres pufajkás, tüzérhadnagyi egyenruhában. Leállítják, személyi igazolványát elveszik tőle, levétetik a szemüvegét és az egyik sajtképű, hóka hajú, csökött homlokü, csontrészeg fegyveres "hős” iszonyatosan .összeveri a tanárt ököllel. Közben glisszandóban ordít, köpködi a szavakat. Miután 1956. november 4-től az Orosz hadsereg a "nagyja munkát" elvégezte /ott meg is lehetett halni/, most ilyen "hős" is akadt: állig felfegyverzetten neki mert támadni egy védtelen embernek. Közülük nem egy október 23-a és november 4-e között ólakban, padlásokon húzta meg magát a jogos és igazságos népharag elől. Nem azért, mert kommunista volt, hanem mert "egyszerű" gazember, kiskirály volt. Összeverés közben zúdulnak a tanárra az utcán artikulálatlan, tökrészeg hangon a szidalmak: 'Te kurva, rohadt tanár! Te rohadt értelmiségi! Te szemét! Te baromállat értelmiségi! " /Elfelejtette, hogy maga volt a baromállat./ 'Te fasiszta dög! A szádba huggyozok /így: erős "gy’-vel!/, Te rohadék tanár!" Közben csattogott a bátor ökle. A másik, ugyancsak erősen beszeszelt, a lo mb roso-rendszer negatív figuráihoz hasonlító alak, ugyancsak "tüzérhadnagyi" egyenruhában, részegségében már beszélni is alig tudott, csak mormolta imamalomszerüen: "Vigyük fel a tanácsházára, ott majd alaposabban... " Soha nem tudta befejezni, hogy mit akart alaposabban, de sejteni lehetett. Oda csatlakozott másik hirigelőnek, "részeg hős"-nek egy züllött tiszaföldvári alak, bizonyos B.J., akit még a néphadsereg állományából is kitessékeltek 1950 körül, a labdarugó mérkőzések állandó botrányhőse volt. Énekelte részeg, eunuch hangon az internacionálét réinségesen. Az összevert tanár véresen, kéken majd elröhögte magát e hangok hallatára, olyan borzalmasak voltak és elmebajosak. Arra jött Marczika László, gimnáziumi tanuló, rájuk szólt részeg hirigelökre: Miért bántják a tanárurat, nem csinált az semmit. A káposztafejű erre nekiesett a diáknak, földre teperte és összeverte, összerugdallta, ütötte-verte közben üvöltötte a csontrészegek hangján: Te is értelmiségi vagy. Te rohadt! Te is szar tanár vagy?! A már félig összevert tanár is rászólt, hogy ne bántsa a fiút, mire üjfent, ki tudja hányadszor, a tanárnak esett neki a fegyveres "hős". Marczika László nemsokára meghalt. Ma már nem lehet kideríteni, hogy ennek a verésnek, rugdalásnak /csizmával!!!/ volt e valami lélektani vagy szervi köze korai halálához. Végülis a település új párttitkárának távbeszélőn beszólt valaki és az húzta ki az összevert, vérző tanárt két, félig kivert lógó foggal a szemétládák karmai közül, mondván nekik, hogy a Tanár elvtársat /egyszerre elvtárs lett, a fene egye meg/ már tisztáztuk az 1956-os eseményekkel kapcsolatban. S most jön a meglepetés: a csökött homlokü megszólalt: Nekünk azt mondták, hogy ezt is... - de nem tudta tovább folytatni, mert a párttitkár elhallgattatta. Viszont a fél mondatos elszólásból következtetni lehetett, hogy valami szervezett hirigakcióról van szó. Nem egyedi "jelenség’ volt ez. Végülis a megyeszékhelyen akadt egy munkás származású, értelmiségi /Szurmay Ernő/, akinek volt bátorsága a megyei lapba írni a "hírigakcók" ellen, azok mielőbbi megszüntetéséért. Az akkori Járási Tanács hipokrita elnöke farizeus módon a gimnáziumba szólt be távbeszélőn, hogy az összevert elvtárs menjen haza és ápolja magát. Kívül-belül vérzett még másnap, hétfőn is, az orvosi látlelet szerint, de ő felment és megtartotta az óráit kéken-zölden, véresen. Diákok soha olyan jól és fegyelmezetten nem viselkedtek, mint azokon az órákon s nem felejtik el a beszélni alig tudó tanárt, a hirigelő szemétláda fia sem talán, aki ott ült az egyik osztályban. A most ríjj, röhögj, vagy sírva hahotázz Ember ! Hétfőn fél 12 órakor hívatják a tanárt /hivatják, s nem hozzá mennek! Kommunista szokás rendszer!/ a pártbizottságra, ahol fő hirigelő, káposztásképú, csökött hoinlokú értésére adta a tanárnak, hogy "tévedés" volt, elnézést kért,s a párttitkár kényszerítésére kénytelen volt kezetfogni ezzel az utolsó szemét alakkal. S ez így ment inegyeszerte! Szabó Tivadar ált. isk. tanárt félholtra verték, majd kinevezték a kórházi kezelés után igazgatónak s pár hónap múlva meghalt. Csattogott a puskatus, a puskaláncra erősített lakat, a durva pufajkás csizma, bakkancs, s minden. Ez volt a Kádár rendszer "belépője"! S 240 ezer magyar emigrálása: ennyivel kevesebben maradtunk: "pusztulunk, veszünk, s mint oldott kéve szét hull nemzetünk". Dr.Varga Lajos aranyokl.gimn.tanár
