Kurázsi Napló, 1994 (1. évfolyam, 3-17. szám)
1994-11-15 / 12. szám
KURÁZSI NAPLÓ 6 Jlevél' Receptek a századfordulóról Ml a teendő, ha nyúl, vagy egyéb mezei, erdei lábasjószágkerül egy elég esetlegesen működő, hiányosan fölszerelt háztartásba? A nyúlről bizony Révész János tanító úrnak legföljebb az Jutott az eszébe, hogy mindenféle mesében szerepel, s a legkevésbé sem arra gondolt, hogy szegény tapsifüles esetleg mint vacsora alapanyag is szőbajöhet. A gyakorlatias Zsóka asszony erre is gondolt s küldött egy könnyen elkészíthető receptet. Ez a recept azonban erős ’'kritikával” kezelendő, tudniillik pácolatlan vadételról van sző, tehát egy öreg, sok csatát látott baknyúl könnyen kudarcot okozhat annak, aki így próbáya elkészíteni. "... Kedves Vonító Uram! Nem kell megrémülni, ka nyulat kapsz ajándékba. $ telnek mié az, méghozzá nem is akármilyennek. £s nem Ml akkora feneket keríteni az elkészítésének, mint egyik-másik háziasszony mondja. Zás sad tehát! A nyulat minden bőrétől megtisztítva besózzuk s szalonnával sűrűn megtűzdeljük. Serpenyőbe teszünk két fej karikára vágott hagymát, ráfektetjük a nyulat, s hozzáadunk még két deci tejfelt és 2-3 kanál zsiradékot. A fűszerek közül érdemes előnyben részesíteni a majoránnát, esetleg a csombort. Van, aki fokhagymáson szereti a sült nyulat... Gyakorta loesotgatni kell. Mamára sütve érdemes még megloesolgatni tejßlel Ajánlom, hogy a sülő vadételek mellé tegyél egy pár szem, vagy szelet almát, birset, ezek a gyümölcsök megsülné, átpárolódnak a vadhús gőzeiben és nagyon finomat /.../Mát jő étvágyat a nyálhoz és minden egyszerű ételhez, amita minket megtartó Jstenad. Szeretettel\ Zsóka." MIÉRT? MIÉRT? MIÉRT? Répa, Retek, moqyoRó "Vörös ásó. vörös kapa munkásőr lesz édesapa..." - jobb híján, s miért, miért nem, Kalasnyikov Jenőnek ez a klasszikus két sora jutott eszenbe, miközben belrogattam az egyes választó kerületekbe azok nevét, akik esetleg számításba jöhetnek majdan a földvári képviselőtestületbe kerülésre. És rögtön mélységesen el is szégyelltem magam az abszurd asszociáció miatt: ej, ej, csak nem valami komenista visszarendződés veszélye legyintett megl? "Hülyeség az egész, képzelődés" - csaptam orrba magam, s ebben is maradtam, sőt elismeréssel adóztam egy-két Jelöltségre pályázó iránt; korábban tudniillik leföljebb arra gondoltam volna, hogy küldöncnek, udvarosnak, vagy valami hasonlónak igyekszik , a városházára. Tévedtem - ez az én bajom, mondhatni: magánügyem.Például: miért ne hihetnék például X-ben, aki még ‘89 őszén is vadul próbálta bizonygatni, hogy 1956-ban ellenforradalom volt és aki az ellenkezőjét állítja, az a nép esküdt ellensége. Vagy Y-ban, aki viszont akkorát szippantott az új Idők levegőjéből - ugyancsak az évtized fordulója táján -, hogy azóta is szédül tőle az őrökké valami Pált és valami damaszkuszi utat emleget. Bizony hiszek én X-ben és Y-ban is, érdekel is engem X 1989-es történelemszemlélete és az, hogy Y a biztonság kedvéért a Kommunista Kiáltványt is magával viszi a Bibliával együtt a templomba. Hiszek, mert nem tehetek mást és érett megfontolás után szavazni is fogok december 11-én. Valakire. X-re, Y-ra, K-ra, J-re, répa-retekmogyoróra. Ne vádoljanak komolytalansággal. Sőt! Eszembe jutott, hogy Kalasnyikov Jenő nem is kétsorost, hanem négysorost írt. íme a biztató folytatás: "Szél fújja a száraz kórót, leadták a golyószórót." Szép vers. Nagyon alkalmas választás előtti ábrándozáshoz.-Solt-
