Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)

vegyen sorsa jobbrafordulását aligha várhatja. Ha fiatal az özvegy, és még nem nőttek fel a gyermekei, a kirvelik

205 (a műrokonság intézménye) támogatására számíthat. A gyász ideje változó, a helyi hagyomány az irányadó és függ a gyászolók nemétől is, hiszen legtovább az asszonyok és a gyerekek gyászolnak, a férfiakat kevésbé érinti a közösségi elvárás. A gyászidő lehet három nap, egy hét, egy hónap, negyven nap, fél év vagy akár egy év. (A halotti megemlékezések ideje bizonyos értelemben a gyászidőre is utal.) A legtöbb helyen azonban a vallási hagyománynyal összhangban a negyvennapos gyász gyakorlata él. Ez idő alatt a gyászolók szűkebb és tágabb körének bizonyos tilalmakat kötelességük szem előtt tartani. így nem hordhatnak színes ruhákat, nem festhetik magukat, nem hallgathatnak rádiót, egyáltalán mindenféle szórakozási alkalomtól távol kell tartaniuk magukat. Ilyenkor elhalasztják a betervezett esküvőket, eljegyzéseket is. A közvetlen hozzátartozókra fokozottan érvényes az elvárás. Ok viselik a gyász megkülönböztető jegyeit. Anatóliában a gyász színe fekete, bár néhol, így Ineviben, a fehér gyászviselet szokás. Az asszonyok a gyász jeléül fonákul hordják a ruháikat, fejükre fekete kendőt kötnek. Kars vidékén, Yemengayir faluban a halálesetet követő 52 napig viselik a gyászjegyet. Karabanba.ii egy hónapig hordják a fonák ruhát. Erzurum (Dogan falu) gyászolói nem mossák ki a ruhájukat. A türkmének levágnak a hajukból (egy tincset) és megbontják hajfonataikat.

206 Kars vidékén a siratóasszonyok arcukat verik, hajukból egy tincset levágnak és fonákul viselik a ruhájukat. A férfiaknak nincs gyászviseletük. Rájuk nézve kötelező szabály, hogy kirívóan ne öltözzenek és a gyászidő leteltéig nem borotválkoznak. Ha a gyászidőbe esik valamely jelentős vallási ünnep, a ramadán vagy az áldozatünnep fokozottan ügyelnek arra, hogy ne szegjék meg a tilalmakat. A nagyünnepet szokás ilyenkor gyászünnepnek (yas bayrami) keserű ünnepnek {act bayrami) fekete ünnepnek (karait bayrami) nevezni az amúgy mélyen vallásos tartalmú ünnepnapokat. Ha ekkor jön részvétlátogató a családhoz, édesség és cukor helyett csak cigarettával és keserű kávéval kínálják. 205 Őrnek, S.V. 1977.183. vö:Kudat,A.1974. 206 Őrnek, S.V. 1971.84. 95