Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)

fűződő hiedelmek között a haláljóslatok is megtalálhatók. Általában rossz jel háborgatni a tüzet, különösen éjszaka tiltott tüzet (parazsat) adni. Swasba.ii és Divrigib&n vallják, hogy aki a házból kiviszi a tűz­helyet, a halált viszi. Konyában, Kirsehirben és Kayseriben azt tart­ják, hogy „aki elviszi a hat fekete edényt (kormos) a fekete hírt viszi magával". Halálra gondolnak tűz, égő ház, szénaboglya, kémény lát­tán. 163 Ha az olló tátva marad veszekedést vagy halált jelent, ezért ha meglátják azonnal összecsukják. Kizilcahamamban ha az ibrik 164 ki­öntőcsöve letörik halálesetet jelez. Ugyanitt, ha a menyasszony for­dítva ölti fel a fátylát, még abban az évben meghal az anyósa. 165 A fe­kete gyapjú, fekete selyem látványa hasonló előjel. Halálesetek, temetések alkalmával is adódnak olyan jelek, ame­lyekből a hagyomány további halálesetek bekövetkezését jósolja. így rosszat jelent, ha billeg a koporsó, vagy a halottasmenet girbe-gurba úton halad, ha üres koporsóra ül valaki, vagy ha a sírhúzók ásóval mennek a házba. Ha nagybeteg van a háznál, úgy vélik, elodázhatják a halálát, ha kiviszik a házból az ételeket, kiürítik az ételtartó és a vizesedényeket. A ciprusi törökök között élő hiedelem, hogy a haldokló szenvedése­it megkönnyíti, ha a szájába Zem-zem vizet (a mekkai zarándokúi­ról, az ottani Zem-zem forrásból hozott víz) csepegtetnek, vagy ha látni kíván valakit, és az nem tud elmenni, zöld levelet tesznek a hal­dokló mellé - ezzel helyettesítik a látni kívánt személyt. 166 Sünlü, Kizilcahamam és Afyon vidékén a haldokló háza körüli két házból ki­borítják a vizesedényeket. Ha holttestet visznek az utcán, felébresztik az alvókat — nehogy álmukban őket is elragadja a halál. Vizet önte­nek a halottasmenet után, hogy a holtnak könnyű útja legyen a más­világra. Az általános tilalmak, közvetett előjelek után a haldokló fizio­lógiai változásaiból is jeleket olvasnak a közelgő vég bekövetkezésére. Ezek a megfigyelések már többnyire valós tartalmúak, hiszen a csa­ládokban két-három generáció él együtt, a halál élménye ha mégoly megrázó is, emberközeli. Ha a nagybeteg viselkedése megváltozik, beszél a halálról, megadja az adósságait, elrendezi a dolgait, összehív­ja a rokonokat és elbúcsúzik, az élet végének biztos jeleként értéke ­163 Őrnek, S. V. 1971.23. 164 Vizesedény, kanna. 165 Veziroglu, I. 1976.7762. 166 Őrnek, S.V. 1971.23. 77

Next

/
Oldalképek
Tartalom