Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)

legényt fogjanak a lányoknak. Itt nem titkolni való a lány szépsége, a háziasságának megtapasztalásáról pedig gondoskodnak a nőrokonok, mert amelyik lányt kiszemelték az anyja hamar vendégségbe hívja a jövendőbeli vő anyját, aki kap az alkalmon és közelebbről is tüzetesen megfigyelheti a leendő mátkát. A lány ezúttal minden báját latba vetve igyekszik megfelelni, aminek következtében nem ritka, hogy már az első látogatás során elhangzik a szokásos lánykérő formula: „Allahin emri, peygamberin kavri... Allah akaratából, a próféta segedelmével..." Az afyoni példa jól sejteti, hogy nem könnyű az ismerkedés a fiatalok körében, hiszen állandó felügyelet alatt állnak, egymást legfeljebb a kútnál, vagy szőnyegmosás idején, láthatják, vagy iskolából hazamenet titokban találkozhatnak. Bár újabban panaszkodnak az idős szülők, hogy romlanak az erkölcsök, a telefon megkönynyíti a fiatalok ismerkedését. Azért a hagyományos jelrendszer is él még. Apró jelekkel hozzák egymás tudtára a szimpátiát. A legény tüzet gyújt a lány előtt, vagy gyufát küld, esetleg tükröt ajándékoz. A válasz hasonló. Ha elfogadja a lány a közeledést, tükröt tart a kedvese elé, ami a fényt, a szabad utat jelzi a kapcsolat előtt, ha nem tetszik a közeledés zsebkendőt dob a legény elé. {Beypazari-Karacor falu, 2002. aug.) Lakodalmas életfa 2. A házasságkötés formái Nőrablás A nemzetségi társadalmak sajátossága volt, így a törökségi kultúrára is érvényes, hogy a nők nem rendelkeztek jogállással, a nagycsaládba nőrablás vagy vétel útján kerültek. Minden törvényes tiltás ellenére a házasság ez az ősi formája voltaképpen él a mai török társadalomban. Olykor szelídített formában, jelképesen követik el a nőrablást, aminek az oka, hogy a hatóságok keményen tiltják, hiszen a rablott menyasszony családja gyakran véres elégtételt vett az 50