Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)
ebe ana vágja el. A darabját termékenységvarázsló célzattal a földbe ássák. Néha gyümölcsfa tövébe temetik, abban a reményben, hogy a család is olyan termékeny lesz, mint a bőven termő fa. 89 A törökországi törökök a bába adta nevet göbek admak mondják, becenévként csak szűk családi körben használják. A néphit azt tartja, hogy ezen a néven szólítják az embert a másvilágon... Ez nem azonos a ragadványnévvel (takma adt), amit főként falvakban használnak. Rendszerint valami testi adottságról, szellemi vagy fiziológiai jellemző tulajdonságokról kapja a nevet az illető. Pl. Kel (kopasz), katonai rangra utal a Qavu§ ragadványnév. A kisgyermekkor Qocuk dü§e, kalka büyürl Esve-bukva nő fel a gyermek - mondják, de azért minden módon vigyázzák a kisgyermeket. Eveken át jártam Törökországba néprajzi gyűjtésekre és csodálatosnak tartottam, hogy az utcán nem láttam babakocsikat. Részben azért, mert Kisdedóvó Edirnében városokban a magas útpadkák, járdaszegélyek miatt nehéz lett volna tolni, de a valódi ok nem ez volt, hanem az, hogy amíg a gyermek kicsi, karon ülő, addig az anyja ölelésében a helye. Amikor már járni tud, megy a saját lábán de a szülei fogják a kezét. Az úgynevezett civilizációs ártalom egyik jelensége az, hogy a második évezred fordulóján a török anyák is babakocsiba teszik a gyerekeket, az elszakadás első lépése ez, ráadásul némelyek még az anyának háttal ültetik, hogy a szemkontaktus ne jöhessen létre. A kisgyermeket féltő gondoskodás veszi körül. Tele aggodalommal néznek rá, ha valami szokatlan dolgot tapasztalnak a viselkedésében. Rontásra gyanakodnak leginkább, így azután vége-hossza sincs a mágikus eljárásoknak, amivel eltüntethetik a baj okozóját. 89 Yasar Kalafat 2002. 60. 34