Bartha Júlia: Lâle. Hagyományok a mai török társadalomban, az emberélet fordulóinak népszokásai – Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 61. (2005)

Asó és sír vár rád, Koporsóval beletesznek. Olvasnak egy imát, és visszafordulnak Már nincs dolgom a világgal, elmegyek. A holtat eltemetik és visszatérnek, Összegyűlnek a házba kicsik, nagyok, Ott a hodzsákból valaki imát mond, Jönnek a vigasztmondók. Maradnak a közeli rokonok, Van ki sír, van ki nevet, Akad, ki a vagyonra gondol, Mind nagyon, igyekeznek. Mondják hadd nyaljak egy ujjnyi mézet! Add elő és oszd el a vagyont! Ki a kilimet akarja, más a szőnyeget, Aki megkapta a részét elmehet. Három nap múlva elfelejtenek Anélkül, hogy a lelkedért helvát főznének. Van ki a forráshoz megy vízért En látom mindöjüket. (Ali Kavafoglu gyűjtése 1956. Kayseri. Saját fordításom. Az eredeti szöveg az Anatóliai törökök temetkezési szokásai c. könyvben jelent meg, 1986-ban.)

211 A sírjelölés történeti áttekintése Az iszlám halottkultuszban a temetők sokszínű, sokrétű kultikus hagyományt őriznek. Olyan komplex jelrendszert alkotnak, amely betekintést ad a szakrális hagyomány világába, ugyanakkor a társadalmi értékrendet, a népi kultúra egyéb megnyilatkozásait sejtetik még évszázadok távlatából is. A temetők sírjelei az iszlám világképet, a kultúra koronkénti jellegzetességeit tárják elénk. A török temetőkultúra az iszlám befolyása alatt álló temetési rítus állandósága mellett történelmi koronként változó sírjelölést mutat. Tekintetbe kell vennünk azonban, hogy a ránk maradt sírjelek többsége a társa211 Őrnek, S.V. 1977.227-229. 101