Füvessy Anikó: Válogatott kerámiatanulmányok (1979–2005). Az Alföld népi fazekassága – A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok Közleményei 59. (2005)

1. kép. 1857-es miskakancsó (Budapest, mgy.) tulipánszerü virág, mely barnával előrajzolt vörös kitöltésű leveles ágon ül. Füle alatt hosszú felirat, mely tulajdonosának lakóhelyéről, a fazekashoz fűződő rokoni szálról is tudósít. A kancsó talpa felett 2-3 cm magasságig függőleges fe­kete-vörös csíkokkal díszített. Ugyanez a díszítésmód jelenik meg Nyúzó Gáspár 1857-es, igen arányos korongozású miskakancsóján is. Barna csákója zöld szegélyesü. Hasán zöld kígyó tekeredik, pikkelyeit benyomott körök jelenítik meg, feje aprólékos kivitelezésű. A kígyó tekervényeiben vörös pettyekkel szegélyezett nagy barna pontrozetták, illet­ve egyik oldalt két ágra váló száron, másikon egyenes ágon tulipánszerü vörös virág. A kancsón a ruházatot barna plasz­tikus keretben hét-hét zöld-barna színezésű gomboláspánt, közte karcolt rozmaringágak jelenítik meg. A fül két oldalán barnával előrajzolva elhajló szálon vörös tulipán. Fülét és alatta a feliratot zöld csíkozású rátétes szegély keretezi. A fül közepén függőleges vörös hullámvonal fut végig. Felirata karcolt folyóírás: „ 1857 Készült Szőke Istvánnak ez a kancsó Készítette" folytatása az edény hasán, a kígyó alatt: „Nyúzó Gáspapár" Meglepően érett alkotás egy 18 éves fiataltól (l.kép) Hasonlóan figyelemre méltó 1858-as készítésű butellája, mely már a később tipikusnak vehető Nyúzó-formát mutatja. A lapított oldalú, csapott vállú butella az 1880-as évek közepéig megren­delésre vagy baráti ajándékként készített darabjait jellemezte. Előlapját a füredi kerámia-hagyo­mányban igen ritka motívum, a szarvas díszíti. A fehér alapú edény a madárábrázolás kompozíciós szabályai szerint készült. 21 A szarvas vízszintes hullámvonalat követő előkarcolt-színezett virágos ágsoron áll, teste derekáig zöld, utána karcolt vonallal elválasztva barna. Fejét hátrafordítja, szájában leveles virágágat tart. A szarvas alatt két írókás 1 virágtányér között a karcolt, kiemelt évszám: 1858/ z Hát­lapjának alján vörös-zöld vízszintes ágsor, felette tulipánban végződő ágon áll a zöld testű, vörös szárnyú, lendületes vo­nalvezetésű madár, feje mögött hátáig barna-zöld színkom­binációban leveles virágszál. A madár alatt két részre osztva a felirat: Szatmári Istváné - 1858. Oldalának dísze: hullám­vonalú karcolt indán zöld-barna levelek (2. kép). A butella olyan kiforrott formában hozza a később tipi­kus füredi madárábrázolást, mely esetleg arra utal, hogy eb­ben Nyúzó Gáspárnak meghatározó szerepe lehetett. Ez a da­rab a szarvasábrázolás miatt arra is bizonyságul szolgál, hogy egy ideig ifjú Nagy Mihály műhelyének tanítványa lehetett. Egy szarvasos bokályt, melyet mind Kresz Mária, mind Domanovszky György Nagy Mihály munkájának gondol, némileg kimunkáltabb megoldásban szembenéző szarvaspár díszít. 23 Eltekintve azonban egy-két mellékszerepet játszó díszítményétől, semmi ifjú Nagy Mihályra jellemző elemet 2. kép. Madaras-szarvasos butella (Nagyvárad-Oradea mgy.) 21 Füvessy A., 1998. 107-108 p.; Füvessy A., 2001. 242 p. 22 Mózes-gyűjtemény (Orodea - Nagyvárad); szarvasos előlapjának kepét közli.: Füvessy A., 1993. 18. kép 23 NM 51.31.499. 98

Next

/
Oldalképek
Tartalom